Seite 204 [204]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
Ugyanakkor az edukációs lehetőségek korlátozottsága egy további alapvető
problémára is felhívja a figyelmet. A rendszerváltás előtti évtizedekben általános
volt, hogy a nomádok gyermekeit vidéki járásközpontok bentlakásos iskoláiban
oktatták, ahol alapfokú képzettséget szerezhettek. A közép- és felsőfokú képzés csak
kevesek kiváltsága volt, amit az állam finanszírozott. Napjainkban az oktatás már
jóval szélesebb rétegek számára hozzáférhető, azonban meghatározó felsőoktatási
intézmények csak a fővárosban, illetve egy-két vidéki központban - például Khovd,
Darkhan, Choibalsan - találhatóak. Jelentős ösztöndíjak hiányában azonban a vá¬
rosi élet, illetve a felsőoktatási tanulmányok komoly anyagi ráfordítást igényelnek
a nomádoktól, akik azonban általában nem birtokolnak jelentős pénzösszegeket.
A nomád életmód ugyan alkalmas arra, hogy akár háromgenerációs nagycsalá¬
dokat is eltartson, az így megtermelt jövedelem azonban ritkán ad lehetőséget a
felhalmozásra, arra, hogy jelentősebb pénzbeli tartalékot biztosítson a családok
számára. Pontosabban jelen pillanatban még nem mindenki számára elérhetőek
azok azinfrastrukturális feltételek, felvevőpiacok, amelyek az előállított árucikkek
kereskedelméből pénzbeli jövedelmet generálnának a nomádok számára.
A városban élő fiatalok jelentős része teljesen új, ahagyományos mongol kultu¬
rális mintától eltérő utakat követ. Számukra a globalizált kultúra, az Egyesült Álla¬
mok, vagy az ázsiai gazdasági központok által diktált divat, zenei kultúra, életmód
a példa. Fokozatosan elvesztik kapcsolatukat a mongol hagyományokkal, szüleik,
nagyszüleik tradicionális életmódja számukra semmiképpen nem követendő minta.
Ennek következtében egyre jelentősebb az elvándorlás, ami nemcsak a vidékről a
város irányába tartó migrációt, de gyakran a külföldre költözést is jelenti." Sokan
már tendenciaként emlegetik azt a sajátos helyzetet, hogy a városi lakosság — elsősor¬
ban a fiatalabb korosztály — külföldre megy tanulni vagy dolgozni," és , helyükre"
vidékről érkeznek lakók a fővárosba. Jórészt ennek a folyamatnak köszönhető a
mongol vidék elnéptelenedése, ahagyományos életmód visszaszorulása.
A mongol gazdaságátalakításában az 1990-es években alkalmazott sokkterápia,
az ugrásszerű mértékben és sebességgel zajló urbanizáció az ezredforduló környé¬
kén az életkörülmények markáns megváltozását, bizonyos értelemben romlásátis
hozta. 1995-re a mongol átlagjövedelem 3096-kal csökkent, a szegénység 2796-kal,
a bűnözési ráta 16696-kal nőtt." A megélhetés nehézségei, a költözés okozta kihí¬
vások, a nomád és városi életmód közötti szembetűnő különbség, amunkahelyek
bizonytalansága az új piaci környezetben jelentős mértékben emelte a városban élő
népességre nehezedő stresszt. Ennek következtében a posztszovjet korszak mongol
társadalmában is megjelent a vadarga jelensége," "" amit már a20. század közepének
7 https://1212.mn/BookLibraryDownload.ashx?url=Census2020_Mongolia_Eng.pdf&In=En
(utolsó megtekintés: 2022. 06. 22.)
"2 2015-ben nagyjából 120 000 ember, alakosság mintegy 496-a élt külföldön. BATBAYAR 2018:
S1S.
75 KOHRT et al. 2004: 473; GRIFFIN 1995.
74 A mongol yadrakh (,el/ki/megfarad”) szóból képződik.
202