Page 199 [199]
OCR
MONGÓLIA AZ EZREDFORDULÓN családjuknak. Az 1992-es új alkotmány ismét lehetővé tette az országban a szabad lakhelyválasztást, így jogi akadálya sem volt annak, ha valaki az egyre szegényedő városi környezetből vidékre kívánt költözni. 1990 és 1993 között a mongol pásztorok lélekszáma 136 százalékkal nőtt a teljes népességen belül." A kiköltözők kisebb részét vezérelte az urbanizációtól való elfordulás, illetve a hagyományos nomád értékek és életmód tudatos választása. Az 1935-1985 között eltelt ötven év alatt Ulánbátor lélekszáma csaknem ötvenszeresére emelkedett, °° és a "70-es, "80-as években kialakult két másik fontos ipari központtal (Erdenet és Darkhan) együtt, immár a mongol lakosság több mint 50 százaléka urbanizált környezetben élt. Ennek ellenére a főváros teljes mongol lakossághoz viszonyított lélekszáma, illetve gazdasági túlsúlya ebben a korszakban még nem volt olyan elsöprő, mint az utóbbi években. A 20. század utolsó évtizedének elején a mongolok jelentős része még nomadizált, a főváros lakossága alig haladta meg a 2596-ot9 a teljes népességre vetítve. A vidékre költözés, a nomád életmódot választók számának növekedése azonban csak látszólag jelentette ahagyományos életmódhoz való teljes visszatérést. Miközben a nomád gazdálkodásból élők száma a hivatalos adatokban is szignifikánsan emelkedett -— számuk 1989-ben 135 420 fő, az aktív keresők kevesebb, mint 18 százaléka, 2001-ben már több mint 5096, 407 030 fő -, területi eloszlásuk nem volt ideálisnak mondható. A legtöbben csak részben adták fel a városi életmód nyújtotta kényelmet. ""! Sokan a járásközpontok környezetében legeltették állataikat, az őszi, téli szállásokon sokszor több család közösen hajtotta legelőre jószágait. Ez a gyakorlat korábban is megfigyelhető volt, nem volt idegen a nomád hagyományoktól, de ilyen mértékben sosem volt jellemző. Sokan önerejükből egyszerűen képtelenek voltak megoldani az évszakonkénti költözést, ezért gyakran az általuk legjobbnak ítélt legelőn töltötték az egész évet. Ez alapvető változás a nomadizmus történetében, hasonlóra kevés példa akadt a korábbi évszázadokban. Ez a gyakorlat a 21. század második évtizedére még elterjedtebbé vált. Ma már az is megfigyelhető, hogy nemcsak a terület eltartóképessége, a rendelkezésre álló víz a meghatározó egy legelőterület kiválasztásakor, hanem az is, hogy van-e térerő, elérhetőek-e a mobiltelefon-hálózatok vagy a médiaszolgáltatások. Ez még inkább korlátozza a használt legelőterületek körét. Az állatállományilyen nagy tömegben, viszonylag szűk területen történő tartása óhatatlanul túllegeltetést eredményez, ami nemcsaka legelők kimerülésével, de ennek következtében azállomány kondíciójának csökkenésével, a mostoha természeti körülményekkel szembeni ellenállóképesség romlásával járhat. Az ezredfordulón megfigyelhető jelentős veszteségek ezekre az okokra is visszavezethetőek. Az 1999-ben 33,6 millió egyedet számláló állatállomány óriási csökkenést szenvedett 688 ANOIN SHI 2011. 689 SNEATH 2006: 147. 60 GILBERT - SVANTESSON 1996: 21. 691 HUMPREY - SNEATH 1999: 11-13. 197
