állam, Oroszország és Kína közé szorult, ezért Mongólia egyetlen esélye függet¬
lensége megőrzésére az, ha a nemzetközi közösség segítségére támaszkodik, illetve
ha kihasználja két szomszédja azon törekvését, hogy kétoldalú kapcsolataikban
alapvetően a status guóra törekednek.
A mongolok a rendszerváltás után -— érthető módon — mindent megtettek annak
érdekében, hogy normalizálják kapcsolataikat a két szomszédos országgal. Ez
egyrészt az oroszoktól való fokozatos távolodást, másrészt az 1980-as évek végéig
elhanyagolt kínai kapcsolat felújítását jelentette. A kétezres évek első évtizedének
közepére-végére azonban már egyértelművé vált az a felismerés, hogy Kína nyo¬
masztó gazdasági túlsúlya hasonló zsákutcába vezetheti a mongolokat, mint amilyet
a Szovjetuniótól, illetve a KGST-től való egyoldalú függés teremtett. E helyzet
megelőzése érdekében a mindenkori mongol kormányzat jelentős lépéseket tett
más államokkal való kapcsolatok felvételére, kiépítésére. Ezek közül kézenfekvő
volt a Japán, Dél-Korea és az Európai Unió felé történő nyitás is.
A mongolok számára a felsoroltak mellett kiemelten fontos az amerikai kapcsolat,
és a 2000-es években úgy is tűnt, hogy az USA szintén nagyobb figyelmet fordít
az országra, mint ahogyan azt például gazdasági jelentősége indokolná." A két
ország közös katonai partnerségi programja különös fontosságú, kiváltképp a
2001. szeptember 11-én bekövetkezett események után. Ugyanakkor a terrorizmus
elleni harcban a mongolok erőn felül teljesítenek. Mongólia részt vállalt az ENSZ
békefenntartó misszióiban Szudánban, Afganisztánban és Irakbanis, és bárennek
katonai jelentősége csekély, de meghatározó az amerikai-mongol viszony tekin¬
tetében, hiszen az USA számontartja szövetségeseit, és a mongol vezetés hasonló
lépései a washingtoni kormányzat figyelmét is még inkább az országra irányították.
Bizonyos értelemben fontos szerepet szánnak az országnak az észak-ázsiai stratégia
kialakításakor. Ezzel párhuzamosan a gazdasági együttműködésük is fejlődött, s
az USA fokozatosan Mongólia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere lett.
Ebben új helyzetet teremtett, amikor a 2010-es években az Egyesült Államok
egyre jobban kivonult a közép-ázsiai térségből, talán átengedve azt az orosz-kínai
rivalizálás terepének. Ugyanakkor 2013-ban az USA, majd Japánis jelenős anyagi
támogatásokat biztosított az országnak. Ezek a lépések a Mongóliával kapcsolatos
elképzelésekre is hatással lehetnek, az amerikai stratégia azonban egyelőre ebben
a kérdésben még nem körvonalazódott.
A. 1992-es mongol választásokon hatalomra került új kormány Oroszországgal
is rendezni kívánta a korábbi években fagyossá vált viszonyt. Ez a kínai diplomáciai
offenzívát ellensúlyozni szándékozó orosz fél érdekeivel is egybeesett, így már a
választások utáni évben, 1993-ban megkötötték a két ország közötti új Barátsági
és Együttműködési Szerződést. Mivel a rendszerváltás előtti években a mongol
gazdaság gyakorlatilag a szovjet ,köldökzsinóron" keresztül jutott hozzá a nyers¬
anyagok és energiahordozók jelentős részéhez, ez a szerződés a mongol fél számára