Seite 150 [150]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
szárazsággal sújtott területein, így hozzájárulásuk felbecsülhetetlen a mongol
állattenyésztés területén.
A másik jelentős és mind a mai napig meghatározó magyar beruházás az Ál¬
latgyógyászati Oltóanyag- és Tápszergyár — köznapi nevén Szonginói Biokombi¬
nát — megépítése volt. Az államközi szerződés keretein belül 1968-ban indult meg
a beruházás, melynek fővállalkozója a magyar Phylaxia Oltóanyag- és Tápszergyár
volt, tervezője pedig az Agroterv Vállalat." Az építkezés csaknem öt éven keresztül
folyt, 1973. július 16-án adta át az intézményt Fehér Lajos, az MSZMP BB tagja,
miniszterelnök-helyettes és Yu. Tsedenbal, az MNEP első titkára." A biokombinát
a mongol állategészségügyi ellátás legfontosabb bázisává vált az elmúlt évtizedek¬
ben. A magyar együttműködés nemcsak az épület elkészítésében, az üzemeltetés
megindításában volt jelentős, de a szakemberképzésben is elengedhetetlennek
számított. Nem véletlen, hogy a biokombinát ma is a magyar-mongol gazdasági,
kereskedelmi kapcsolatok egyik kiemelt eleme.
Talán túlzás nélkül állítható, hogy ez a beruházás a kétoldalú kapcsolatok zász¬
lóshajójának tekinthető. Mongóliában történeti távlatokban, kulturális és gazdasági
téren egyaránt az állatállomány és az állatokhoz való kötődés meghatározó. Az
állatállományból szerzett, gyártott élelmiszerek nemzetbiztonsági, nemzetstratégiai
kérdésnek számítanak, és ennek a megnyugtató megoldásában szerepet vállalni
nagy megtiszteltetés és igen nagy felelősség is volt Magyarország számára. Nem
véletlen, hogy a gyár létrehozásától egészen napjainkig a magyar-mongol együtt¬
működés sarkalatos pontja az oltóanyaggyár helyzete, az üzemeltetésben vállalt
magyar részvétel.
Hasonló jelentőségű beruházás volt a Darhani Húskombinát létrehozása. Az
építkezés már a szonginói létesítmény kivitelezését megelőzően, 1967-ben meg¬
kezdődött, de végül csak a biokombinát megépítése után egy évvel, 1974. július
8-án adták át."" Eredetileg csak a technológiai szerelést, irányítást végezték volna
a magyarok, de az orosz-kínai viszony 1960-as évek végi megromlása azt eredmé¬
nyezte, hogy a magyar partner az építési munkálatokat is kénytelen volt befejezni.
Megnyitásától 1990-ig zavartalanul működött a szezononként akár 8000 tonna
hús feldolgozására is alkalmas üzem, amely végig magyar irányítás alatt állt."
A rendszerváltás után privatizálták, de 2002-ig zavartalanul tudott működni.
Fontos, de talán kisebb volumenű beruházás volt az ulánbátori ruhagyár ki¬
alakításában való magyar részvétel. Elsősorban a szakemberképzésben működött
közre a magyar fél, illetve agazdasági együttműködésben a magyarországi Vörös
Október és Május 1. Ruhagyárak voltak érdekeltek."
516 HEGEDŰS 1973.
59 SZILÁGYI 2015: 18.
545 https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag 1974 07/?pg
=48&layout=s (utolsé megtekintés: 2022. 06. 18.)
549 Az üzem utolsó magyar vezetőjének, Avar Ákosnak szíves szóbeli közlése.
55% GAZDAGH 1967.
148