megoldást. Bár Tsedenbal találkozott Andropovval (1914—1984)"", a következő két
évben érdemi döntések nem születtek a mongol-szovjet kapcsolatok tekintetében.
Andropov 1984-es halála, és Tsedenbal ugyanabban az évben történt leváltása után,
a kétoldalú kapcsolatok új hangsúlyokat kaptak. Az új ,időszámítás" Gorbacsov
hatalomra kerülésével, illetve az új szovjet külügyminiszter, Eduard Sevarnadze
(1928-2014) mongóliai útjával jött el, aki húsz évvel az 1966-os együttműködési
szerződés aláírása után látogatott Mongóliába, hogy újabb 10 évre meghosszabbítsák
azt. Ekkor már a szovjetek is egyértelműen békülékeny hangot ütöttek meg Kínával
kapcsolatban. Szándékaikat csak még nyilvánvalóbbá tette a szovjet pártfőtitkár
Ázsia biztonságáról szóló 1986 júliusi beszéde is.5?7
Mongólia függetlenségének Kína által történt 1946-os elismerésével nyílt
lehetőség arra, hogy az immár de jure független állam a nemzetközi diplomácia
porondjára lépjen. Ennek keretét a második világháború után kialakult kétpólusú
világrend adta, és kézenfekvő volt, hogy Mongólia a formálódó keleti blokk orszá¬
gaival vette fel először a kapcsolatot." A kialakuló szovjet érdekszféra országaival
épített együttműködések jelentették a mongolok számára a diplomáciai kapcsolatok
terét az elkövetkezendő egy évtizedben. Ugyanakkor ez határozta megaztis, hogy
milyen lehetőségeik voltak a szövetségi rendszeren kívüli országokkal kialakítandó
kapcsolatoknak. 1960-ig Mongólia a két szomszédján kívül még csak 14 országgal
alakított ki diplomáciai együttműködést." Az ország számára rendelkezésre álló
korlátozott lehetőségeket jól példázza, hogy a Mongol Népköztársaság először
1946-ban adta be felvételi kérelmét az ENSZ-be, de azt csak 15 évvel később,
1961-ben fogadták el. Így lett az ország a vilägszervezet 101. tagja.°* A csatlako¬
zás lehetővé tette, hogy az ország részt vegyen az ENSZ speciális szervezeteiben,
ugyanakkor azt is, hogy közvetlenül részesüljön a világszervezet által folyósított
támogatásokból, segélyekből. A mongol rendszerváltás előtt a szervezet főtitkárai
két alkalommal látogattak Mongóliába. Kurt Valdheim 1977-ben, és Javier Perez
de Cuellar 1987-ben."
Az ország számára a másik meghatározó szervezet a KGST volt. A Szovjetunió
és kelet-európai szövetségesei által 1949. január 25-én megalapított szervezet a
Marshall-tervvel szemben, annak ellenpontjaként létrehozott gazdasági együtt¬
működés volt, amely a keleti blokk országai közötti szorosabb - ipari, mezőgazda¬
sági, oktatási és tudományos - kapcsolatokat volt hivatva koordinálni. Mongólia
csak 1962-ben lett tagja a szervezetnek. A lépés különösen fontos volt az ország
modernizációja szempontjából, hiszen így hozzáfért olyan erőforrásokhoz, infor¬