Seite 144 [144]
OCR
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG per ef 25. kép Ulánbátor 3. és 4. kerületében épülő új lakótelep. Előtérben a Gandan kolostor (1980-as évek. Forrás: Mongol Tudományos Akadémia, Történettudományi és Néprajzi Intézet.) A modernizáció során kialakított új városi környezet, az ipari létesítmények, a kiszélesedő bürokrácia munkaerőigénye fokozatosan szívta el a vidéki területekről anomád lakosságot. Ehhez hozzájárult az új oktatási rendszer által kialakított értékrend, amely a szocialista -— és legalább annyira a bújtatott gyarmatosító attitűddel megjelenő szovjet - felfogás szerint az jelmaradott" nomád körülmények közül a , modern" városi környezet felé terelte a népesség jelentős részét. Az így létrejött belső migráció hatására a városi lakosság aránya 1956 és 1986 között 21,6%-röl 51,890-ra emelkedett." A század végén a három legnagyobb város, Ulánbátor és az alig negyed századdal korábban alapított Darkhan, illetve a még , fiatalabb" Erdenet a lakosság több mint 3096-ának adott otthont. Emellett a megyeközpontokis hasonló ütemben növekedtek, így a nomád életkörülmények miatt alacsony népsűrűséggel rendelkező Mongólia lakosságának eloszlása, drasztikus mértékben egyenetlenné vált már a szocialista korszakban is. A főváros és a jelentősebb megyeközpontok (az említettek mellett Khovd, Uvs vagy Choibalsan stb.) gyakran az adott közigazgatási egységben lakók 25—4096-ának adtak otthont. A vidék fokozatosan elnéptelenedett. Ugyanakkor épp ezek a belső migrációs folyamatok teremtették meg azoknak a politikai folyamatoknak a társadalmi bázisát, amelyek az 1989-1990-es rendszerváltás idején zajlottak. Sajátos módon Mongóliában a szovjet rendszer alapjait a nomádok rakták le, majd e társadalmi csoport vissza531 A jelzett időszakban a mongol főváros lélekszáma 30096-kal emelkedett. SANDERS 1986: 50. 142
