Seite 105 [105]
OCR
A FORRADALOMTÓL A FÜGGETLENSÉG ELISMERTETÉSÉIG tekintett. Ide tartoztak azok a jellemzően a társadalmi középréteghez tartozó kiskereskedők, vagy sikeres, jól gazdálkodó pásztorok is, akiket elsősorban a baloldali elhajlás idején bélyegeztek osztályellenségnek, és akiket ennek megfelelő retorziókkal, különadóval, koncepciós perekkel sújtottak. Paradox módon épp azokat büntetve, akiknek tapasztalata, kompetenciája a vidékfejlesztés egyik fontos erőforrása lehetett volna." A fokozódó elnyomás természetesen ellenreakciókat is kiváltott, amelyek azonban nem voltak képesek változtatni a belpolitikai események irányán, és amikor elbuktak, csak újabb okot adtak a hatalom birtokosainak arra, hogy még kegyetlenebbül lépjenek fel a másként gondolkodókkal szemben. A nomádok, akik számára korábban a letelepültek elleni hadjáratok jelentettek fontos bevételi forrást, most saját területük — és népük egyes képviselői — ellen fordulva biztosították azokat a gazdasági erőforrásokat, amelyekre hatalmuk konszolidálása érdekében szükségük volt.??? 1929-től kezdődően a párt- és kormányzati döntések meghatározó része szólt a korábbi kiváltságos rétegek vagyonának államosításáról. Az egykori előkelők és a buddhista hierarchiában magas rangot betöltő lámák egységes, megbélyegzést kifejező megjelölése lett az orosz terminológiából átvett , feudal" megnevezés. A vilägiakat a khar („fekete) feudal, mig a buddhista hiererchia tagjait a vallásra utalö shar („särga”) feudaljelzövel illettek. Akiket ezzelaszöval bélyegeztek, nem kerülhették el az állami szankciókat, állatállományuk, egyéb vagyontárgyaik pedig az államosítást. Ez a társadalmi csoport kézenfekvő célpontja lett a hatalom gazdasági hátországát megteremteni szándékozó pártapparátusnak. A Komintern-tanácsadók által összeállított jelentések alapján a korábbi mongol előkelők, illetve abuddhista hierarchia magas rangú tagjai — illetve, általában a kolostori rendszer - birtokában volt a mongol össztársadalmi vagyon jelentős része. Az 1929-ben végzett összesítések alapján, a lámák és a mongol előkelők (noyonok) lélekszámukat tekintve a társadalom alig egyötödét tették ki — előbbiek 1396, utóbbiak 796 -, miközben az összes vagyon 30-30 százalékát birtokolták." Itt kell megjegyeznünk, hogy alámák esetében ez nem tényleges magántulajdont jelentett. Ahogyan korábban utaltunk rá, amongol buddhista kolostori rendszerben általában nem volt magántulajdon. Ez alól egyetlen kivétel a mongol főláma, a bogd gegeen esete, aki jelentős területtel és magántulajdonnal rendelkezett. E vagyon, halálát követő államosításáról már szóltunk. Az 1920-as évek állami összeírásaiban a lámák vagyona valójában nem az egyes személyek, hanem a kolostori kincstárak, a jasok?"" vagyonát jelentette. A párt által irányított államosítások a kolostori kincstárak vagyonának állami fennhatóság alá vonását célozták. A kampány egyenes következménye volt a párt addigi politikájának. Célja az állami tulajdon részesedésének növelése mellett, egyértelműen a mandzsu korban kialakult társadalmi struktúrák szétrombolása 391 ROSENBERG 1981: 26. 392 MOROZOVA 2009: 64. 395 MOROZOVA 2009: 71. 394 A jas szerepéről részletesebben lásd: TELEKI 2012: 53-59. 103
