vagy Magsarjav), "! akik elképzelhetőnek tartották a buddhista adminisztráció
valamilyen formában történő megtartását." Álláspontjukkal háttérbe szorultak,
és végül vereséget szenvedtek, ami egyes esetekben nem csak politikai karrierjük,
de életük végétis jelentette. 1926. szeptember 3-án elfogadták az állam és az egyház
szétválasztásáról szóló törvényt, és a legjelentősebb fővárosi kolostorok — Gandan
és a Züün Khüree Dashchoilin kolostor — képviselői hiába tettek még egy elkese¬
redett lépést a kolostori rendszer és a buddhista adminisztráció átszervezésére, a
párt balszárnyának képviselői megakadályozták ezt is.
1925-tól az évtized végéig a szocialista intézményrendszer kiépítése zajlott,
amelyhez alapot a szovjet minta adott. Az állami- és pártstruktúrák, a közigazgatási
reformok mind ezt a példát követték, bár ahogyan korábban utaltunk rá, a változások
eleinte elsősorban a fővárosban voltak jól láthatóak. A vidéken a nomád pásztorok
nehezebben alkalmazkodtak az új politikai környezethez, a párt ezért is tett meg
mindent annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban
építse ki azt az intézményi struktúrát, ami a vidéki népesség elérését, a hivatalos
propaganda hozzájuk történő eljuttatását segítette.
Ahogyan a forradalom korai szakaszának mongol vezetői közül néhányan
tanultak orosz iskolákban, úgy az új generáció képzése is részben ott zajlott. Már
1923-1924-től kezdődően oktattak mongol kádereket szovjet iskolákban. Fiatalo¬
kat küldtek különböző szovjet intézményekbe, illetve Mongóliában is szerveztek
tanfolyamokat, iskolákat, , népfőiskolákat" — nemcsak a fővárosban, hanem vidéki
aimag-központokbanis. 1928-tól már nem kizárólag politikai képzésre indulhattak
mongol káderek a Szovjetunióba. A következő évtizedekben a mongol értelmiség
jelentős része szovjet felsőoktatási intézményekben kapott képzést a legkülönbö¬
zőbb tudományágakban, és az 1950-es évektől a kialakuló szocialista tábor, vagy
keleti blokk más országaiban is. A szocialista korszakban a mongol mellett az orosz
lett az ,értelmiség nyelve".
1927-ben azonban a szovjetek, illetve a Komintern kelet-ázsiai elképzelései
komoly léket kaptak. A Kínában kitörő polgárháború és a Kuomintang kezdeti
sikerei hatására, felerősödtek a nacionalista hangok Mongóliában is. Tavasszal
a jobboldaliak ellentámadásba lendültek a párt Központi Bizottságán belül, és
megpróbálták háttérbe szorítani a balos csoportot. Megszavazták B. Tserendorj és
Tseveen Zhamtsarano** javaslatát a , nongol nemzeti gyökerek" megerősítéséről,
illetve a Szovjetunió politikai befolyásának csökkentéséről." Előretörésük a párt
szeptemberi kongresszusánis tovább folytatódott. A mérsékeltebb - jobboldalinak
titulált — csoport elképzelései a kongresszus döntéseiben is megjelentek. Bár ezek
a változások ellenkeztek Moszkva érdekeivel, a baloldali csoport és a Komintern
eltekintett a nyílt konfrontációtól. Visszavonulásuk azonban csak ideiglenes volt.