Az 1915-ös háromoldalú szerződés aláírása viszonylagos nyugalmat hozott a
térségbe. Oroszország és Kína elérte célját, és a mongolok is kénytelenek vol¬
tak lemondani a teljes függetlenségről. Az oroszok teljes diplomáciai győzelmet
arattak, szinte valamennyi Mongóliával kapcsolatos céljukat elérték — legalábbis
látszólag -, és megteremtették a rég áhított lehetőséget az orosz kereskedők és tőke
számára, hogy elfoglalják a kínaiak fokozatos háttérbe szorulásával Belső-Ázsiában
megüresedett pozíciókat.
A Yuan Shikai halála után, 1916 júniusában hivatalba lépő új kínai államelnök,
Li Yuanhong (1864-1928) a koräbbi kinai älläsponthoz ragaszkodva Mongöliät
Kina elidegenithetetlen reszenek tekintette, bär akjahtaiszerzödesben foglaltaknak
megfelelöen kenytelen volt abogd gegeen hivatalät &s szemelyet elismerni. A tör¬
téneti hagyományokhoz ő is hű maradt, s az elismerést — mint korábban a Oing
császárok - hivatalos pecsét és a beiktatást rögzítő dokumentum adományozásával
tette teljessé, amelyet a mongol fővárosban tartózkodó kínai követ közvetítésével
juttatott el a főlámához.
A kialakult status guo olyan esemény következtében változott meg, ami mon¬
góliai következményei tekintetében, bizonyos értelemben az 1911-es kínai man¬
dzsuellenes felkeléshez hasonlítható. 1917-ben az orosz forradalom győzelmének
következtében, a bogd gegeen kormánya elvesztette a cári orosz kormány támo¬
gatását. A mongolok már az októberi események hatására intézkedéseket tettek
annak érdekében, hogy az oroszországi változások a lehető legkisebb mértékben
legyenek hatással a mongol belpolitikára. A Moszkvában és más orosz városokban
tanuló diákokat visszahívták. A cárhű oroszok menekülthulláma a mongóliai orosz
kolóniákat is elérte, így hamarosan le is zárták a határokat, hogy megpróbálják
megakadályozni a tömeges betelepülést. Ugyanakkor lassan az is nyilvánvalóvá
vált, hogy az óriási kiterjedésű orosz-mongol határ hatékony védelme megold¬
hatatlan, és a következő években kirobbant oroszországi polgárháború idején a
bolsevikok és a cárhű csapatok is alkalom adtán felvonulási területként tekintettek
a határ közeli mongol területekre. Így akörülmények meglehetősen bizonytalanná
tették a mongol kormányt.
A mongol terület védelmére hivatkozva, a , bolsevik veszély" elhárítása érdeké¬
ben, kínai csapatok vonultak be Mongóliába. 1919 elején a kínai kormány követe,
Chen Yi (1876-1939)?5 útján kezdett alkudozni a mongolokkal az autonómia
megszünteteseröl.””° Az oroszországi események miatt bevonuló kínai haderő
ezekhez a tárgyalásokhoz megfelelő hátteret biztosított számukra. A kaotikus
oroszországi állapotok miatt ugyanakkor a mongolok elvesztették azt a támaszt,
ami korábban ellensúlyt jelentett a kínaiakkal szemben, és ebben a pillanatban
japán segítségre sem számíthattak. Chen Yi 1919 nyarán átadta a mongoloknak