OCR
V. KONKLÚZIÓ nyugati média nyomán olyan jellegű indiai tartalommal megtölteni, ami vonzó lehet az indiai közönség számára. FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEK Az indiai társadalom nagy részét kitevő hindu közösség között a hindu mitológia meghatározó alakjai továbbra is fontos példaképként élnek a nemi szerepekkel kapcsolatban is, amelyre a média is ráerősít. Az ideális férfi alakját továbbra is az igazságos Ráma herceg jelöli ki, aki tökéletes uralkodó és beteljesíti a dnarmát. Ez az aspektusa a politikai kommunikáció terén is megjelenik. A magánélet Ráma hercege sokkal komplexebb és problémásabb figura, így a szerelem terén általában Visnu másik megtestesülési formája, Krisna szokott modern médiaábrázolásban megjelenni. Krisna amellett, hogy bölcs tanácsadóként és igazságos királyként szerepel az indiai mitológiában, az egyik leghírhedtebb csábító is, akinek a neve összefonódott szeretőjével, Rádhával. Ennek a mitológiai történetnek az erotikus áthallásai ritka lehetőséget biztosítanak az érzékiség kifejezésére az egyébként kifejezetten prűd indiai társadalomban. A nemek szegregációját a végsőkig kétségbeesetten fenntartani kívánó indiai társadalomban a szabad szerelem ábrázolása a populáris kultúrában is nehézkes, de a vallásos köntösbe bújtatott érzékiség egyfajta kibúvót jelenthet az erkölcsi korlátok alól. A nők helyzete sokkal komplikáltabb ebben a koordinátarendszerben. A nő mint a társadalmi rend fenntartó pillére koncepció több elemből táplálkozik, amelyek gyakran a hindu mitológiához kapcsolhatók. Az önfeláldozó Szítá és India Anya továbbra is társadalmi etalonnak számítanak, akárcsak a történelmi alakok, akik a filmben gyakran a nemzet becsületének szimbólumaként jelennek meg. A női szerepekkel és a nők társadalmi helyzetével és a nők elleni erőszakkal kapcsolatos mondanivalót is gyakran a mitológiai elemek szállítják. Az indiai társadalomban a nemek közötti szakadék még mindig hatalmas, és a nők sokkal gyakrabban válnak erőszakos cselekmények áldozatává a való életben és a filmvásznon is. A filmekben a női szerepek gyakran eltörpülnek a férfi szerepek mellett, az ideális nő alakját még mindig az önfeláldozó, igazságtalan sorsát is hűséggel viselő Szítáról mintázzák. Akárcsak az ideális nő, a transzgresszív nő is gyakran mitológiai háttérrel rendelkezik, és az Istennő valamely haragvó megtestesülését, Durgát vagy Kálít idézi. Az Istennőt megtestesítő női alakok és szimbólumok gyakran olyan karakteríveket és megoldásokat tesznek lehetővé. Az Istennő megtestesüléseként azonban a filmek női szereplői ki tudnak törni azokból a társadalmi keretekből, amelyek egyébként fogva tartják őket. Hasonlóképp, az egyéb mitológiai alakok, úgymint a csurail vagy nágin is egy hétköznapitól eltérő nőiséget tesznek megjeleníthetővé, illetve a nők társadalmi szerepével kapcsolatos állásfoglalást is tesznek. A csurail és kísértethistóriák gyakran komoly társadalmi mondanivalóval rendelkeznek, és igyekeznek érzékenyíteni a közönséget a nőkkel kapcsolatos társadalmi problémákra. 117