OCR
IV. HINDÍ, HINDU, BOLLYWOOD A2021-es év elejét Sushant Singh Rajputnak [Szusant Szingh Radzsput], egy fiatal színésznek az öngyilkosságát követő médiafigyelem határozta meg, amely néhány héten belül a bollywoodi filmipar elleni lejáratókampánnyá változott. A szenzációhajhász nyomozás során a kormány intézkedéseit kritizáló filmeseket hallgatott ki a drogellenes ügynökseg, mint peldäul Deepika Padukonet [Dipikä Pädukön], illetve a legbefolyásosabb filmkészítő, Karan Johar [Karan Dzsöhar] közvetlen környezetébenis vizsgálódtak. Swara Bhasker [Szvará Bhászkar], kormánykritikus színésznő ellen az adóhivatal kezdett nyomozni, Anurag Kashyap [Anurág Kasjap] rendező ellen pedig szexuális zaklatás vádjait hozták fel. A legnagyobb port az 1990-es és a 2000 első évtizedének — nem mellesleg muszlim vallású — szinészlegendája, Snah Rukh Khan [Sáhrukh Khánl] fiával szembeni nyomozás elrendelése okozta. Aryan Khant [Árjan Khán] drogfogyasztás gyanújával vették őrizetbe, és tartották heteken keresztül előzetes letartóztatásban. A bollywoodi hírességek világa eddig jórészt kívül esett az igazságszolgáltatás látókörén, és csak a legritkább esetben fordult elő, hogy valamely híres színészt utolért volna a törvény keze. Ennek egyrészt a filmcsillagok általános tisztelete az oka. Ezen kívül a mumbai filmipar hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a helyi, Mahárástra tagállam kormánypártjával, a szintén szélsőjobboldali, de a föderális kormänyt vezetö BJP-vel ellentetben ällö Shiv Senäval [Siv Szenä] (Subramanian, Sahani, 2020). Azonban most, hogy a BJP elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy megleckéztesse a hindu nacionalizmus hagyományközpontú, konzervatív ideológiáját sok ponton kihívó bollywodi filmipart, valamint hogy a Shiv Senával is egyre jobban összetűzésbe keveredik, a bollywoodi filmes világ válik ennek egyik áldozatává (Mehta 2021). Ezzel egy időben elkezdődött egyfajta alternatív, ideológiailag megfelelő filmkészítői gárda támogatása is, amelynek középpontjában Akshay Kumar [Aksaj Kumárl], a2000-es években főleg a harcművészeti tudásáról és középszerű vígjátékairölismert szinesz, valamint Kangana Ranaut [Kanganä Ranävat], aprovokativ botrányaival nagy médiafigyelmet kiváltó és gyakran nem konvencionális nőket megformáló színésznő állnak. Az elmúlt néhány évben mind a ketten megváltoztatták a szereppreferenciáikat, és szinte kizárólag olyan filmekben szerepelnek, amelyek az indiai múlt újraértelmezéséről szólnak, vagy a BJP-kormány különböző kormányprogramjait népszerűsítik. Kangana Ranaut 2019-es Manikarnika: Jhansi Ki Rani ([Mainkarnika: Dzshanszi Ki Rani], , Manikarnika, Dzshanszi kirdlyndje’, rend.: Kangana Ranaut, Krish) cimi filmje is ezek k6zé tartozik. A film az 1857es britellenes szipojläzadäsban vezetö szerepet jätszö Laksmi Bäiröl, Dzshänszi állam királynéjáról szólt. A film megannyi jelenetéből visszaköszön a hindutva aktuális retorikája. Ez talánabban a jelenetben érhető a legjobban tetten, amikor a királynő inkább életét kockáztatva bocsátkozik közelharcba a britekkel, minthogy egy hindu templomot veszélyeztessen ágyútűzzel. A film ezen kívül párhuzamot von a húsevő britek erkölcsi romlottsága és a vegetáriánus és teheneket védelmező indiaiak morális integritása között (Maurya — Kumar 2020: 244). Ezen kívül 93