Oldal 57 [57]
OCR
18.3.11. A hétköznapi élet egy valószínűleg szokványosnak mondható részletével találkozunk abban a versben, amelyet a sirokai (Siroké, SK) lelkipäsztornak Trencsénből írt, miután megszállt nála tanulmányaiból hazafelé tartva (inc. Inclita Musarum studiis nunc tecta relinguens; no. 57). Iskoláját befejezve magával kellett vinnie a kényvecskéit (/ibellos), és amikor a sirokai lelkésznek a vendége volt (propter guos mecum debebam ferre libellos, cum tuus in Schiroka scilicet hospes eram), otthagyta näla. A 39. sorban utalást találunk az egyik könyvre is: Homérosz I/iaszára (Pergameo dictas de homine chartas).'*' Sarospatakkal kapcsolatban mar egy másik versben is (no. 25) találkoztunk Homérosz nevével, vagyis Madernek — úgy tűnik — biztos volt egy saját Homérosz-kötete. (És szinte biztosak lehetünk abban is, hogy Georg Sabinus Opera omniájának egyik kiadása is a birtokában volt). A vers azért is fontos, mert bártfai tanulmányainak a végére következtethetünk belőle. Az év feltehetőleg 1577, és annak is forró augusztusa. A sirokai lelkész felajánlotta Madernek, hogy hagyja ott nála a nehéz könyveket, majd utánaküldi: aedibus in nostris guae portas pondera lingue, haec ego transmittam, Valeriane, tibi. Mader otthagyja, de kényelmetlen is lett ez számára, mert a , hasznos és kellemes" könyvek hiányában nem tudta a kötelességét teljesíteni később, vagyis nem tudott tanulni. A cu/rurával (eredetileg "szántás, "földművelés értelmű) kapcsolatban a szántó ökör hasonlatával él: kézi ekével a kemény földet úgy feltörni nem lehet, ahogy egy ökörrel. A könyv lenne az az ökör, az igavonó barom, amelyet kézben tartva — és amely mögött lépkedve — Mader a szellem talaját művelve rója a sorokat. Kéri a lelkészt (17-18. sor), hogy adja át gyorsan a könyveket a fiúnak, aki Mader rokona (unokatestvére?), és aki valószínűleg magát a verset is elvitte Sirokára. (A frater szót használja, de atyafi értelemben, hiszen testvére nem lehet, mert a családban 19 évesen Valerian a legfiatalabb, így hát a puer szöt sem használhatná a küldöncre, ha az az egyik bátyja lenne.) Szerinte a lelkész biztos azért nem küldte el idáig a könyveket, mert kevés bizodalma volt abban, hogy ilyen meszszire meg is érkeznek. Felidézi, hogy Lőrinc napján, vagyis augusztus 10-én a piacon összegyűltek előtt egy bizonyos Alberttel való vitájában a sirokai lelkész milyen jó benyomást keltett Maderben (27-32). Habár Sárospatakra is gondolhatnánk, ahol a tanulmányait befejezve hazafelé indult, de azért lehet ez mégis inkább Bártfa, mert a Sárospatak-Irencsén útvonalon Siroka kerülő lenne, amivel miért kínozta volna magát Mader nehéz poggyászait cipelve (a nehéz csomagokra a versben utal). Viszont a Bártfa-Irencsén útvonalon a Bártfától 60 kilométerre lévő Siroka épp útba esik. A verset viszont valamikor később kellett, hogy írja, mert Mader már megkezdte Zsolnán a tanulmányait, és hiányolva a könyveit, üzenetet küldött a lelkésznek, hogy túl régóta várja már azokat. Ezért nagyjából 1577 októberére tenném a vers keletkezésének idejét. 121 Okál a tematikus egyezések és párhuzamos helyek miatt feltételezi, hogy Mader ismerte Rakowski Marton költeményeit is (OkÁL 1986, 166). Ennek a feltételezésnek az igazolása is egy nagyobb lélegzetvételű későbbi tanulmány feladata lehetne. 55
