Oldal 55 [55]
OCR
városában nagyszerűbb embert nem is találni Colacinusnál. Egykori zsolnai tanára 1582-ben ment Mosécra, és innen ment 1582-1583-ban Irencsénbe, ahol aztán meg is halt. Tehát Mader 1582 második felében (végén?), vagy 1583-ban küldhette a körtét a kisfiúnak. 18.3.3. Mader a könyvecske következő versét is Colacinusnak írta (inc. Quae prius obscurum, sine Musis nomen habebant; no. 28).§ De korábban keletkezhetett, mert Colacinus 1582-es mosóci tartózkodására utal benne (Mossoviae celebres littera quaere domos). A verset ajándéknak szánja, ami a korábban már többször említett, mai perspektívánkból már alig látszó, de sokkal gazdagabb kéziratos irodalmi életre utal. Mader a Colacinusnak szánt dicséreteken túl arról is panaszkodik a versben, hogy hiába szeretné hazájának, vagyis Irencsénnek átadni mindazt az ajándékot, amit Istentől — és persze Colacinustól — kapott, ha nincs rá módja. A tanítói hivatásra való minden reményét elveszettnek látja (omnis et officii spes est mihi prorsus adempta). Ezek alapján Beckóból küldhette a költeményt egykori tanárának Mosócra 1582 első felében. 18.3.4. A már említett unokatestvérnek, Nicolaus Mednienskinek egy valószínűleg fiatalon, trencséni éveiben (1573-—1575?) írt versben panaszkodik, hogy otthon tanul szülei házában, miközben az iskola vezetését egy műveletlen gyerekre, Ihúrira! bízták (inc. Nunc ego privatam si nescis transigo vitam; no. 20). Várják már, hogy az iskola élére megérkezzen Colacinus. 18.3.5. Egy másik versében Mednienskit — aki ekkor már a beckói iskola rektora — meghívja, hogy másnap délben menjenek el Illava felé megmártózni a kénes termálfürdőbe (inc. Cras ubi sol medio libraverit aethere currum; no. 31). Ez nem lehet más, mint Irencsénteplic (Irencianske Teplice, SK)."" A Liber adoptivusban közli Mader egy másik versét is Mednienskinek, amelyben gratulál beckói hivatalához (inc. Uz maneat vivax, tentat sublimia virtus; app. 22). 18.3.6. Egy Mednienskinek írt másik, hosszabb Mader-vers szintén annak a bizonyítéka, hogy folyamatosan verses levelezésben álltak egymással, ahogy valószínűleg a diák és értelmiségi kör tagjai is (inc. Dum me nescio guem reris, Nicolae, poetam; no. 36). Ezekből a levelekből csak azt a párat ismerjük, amelyeket Mader publikált. 18.3.7. A Martinus Malobicenusnak írt költeményben ismét verseket kér, és verses levelezésüket említi, vagyis újból egy jól megfogható utalás a kéziratos irodalmi életre (inc. Docte vir et multum sacris addicte Camenis; no. 58). A vers második felében papírt kér Malobicenustól, amire írhatja a költeményeit. A verset 1582-ben írhatta, mert Malobicenust a magyarbródi iskola rektorának nevezi, és — mint némely más versében is — elpanaszolja, hogy saját pátriájában nem tud tanítani. Malobicenus 1574 és 1582 között volt rektor, Mader pedig 1582-ben költözik Beckóra, de a vers írásakor még Trencsénben van 18.3.8. Egyik költeményében Mednienski közölte az unokatestvérével, hogy Caspar Mrziglod (Marciglodius) vágújhelyi lelkész felajánlotta neki — mármint Ma14 OKAL 1986, 151. 15 "TIhúri nevű rektort nem ismerünk. Lásd erről: OKAL 1986, 150. 16 OKAL 1986, 148. 53
