Oldal 51 [51]
OCR
pasztaljuk meg” (nunc in peste hoc experimur). Vagyis a vers nyomtatäsi munkäi sorän került a megjegyzés a vers mellé, amelyet korábban írt valamikor Bulgarnak. Lehet, hogy akkor, amikor a fentebb összefoglalt versét küldte Bulgar betegségéről (no. 44). És ennél a résznél találunk egy másik margináliát is, amelyből megtudjuk, hogy jó barátja, Bulgar 1585-ben Bánban halt meg (Nam et hic amicus optimus in peste expiravit Bannovii 1585). Test és lélek kapcsolatának ezen közhelyes felvázolása után tér rá a vers tulajdonképpeni témájára (22. sor): hogy a tanulmányokra mily káros az elemésztő szerelem (in szudiis guantum noxius ussit amor). Mader tehát szerelmes, ami nem is csoda, hiszen még maga Jupiter és Mars sem kerülhette el a szerelem lángjait, pedig ők istenek. Nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen ez minden teremtett dologban közös: az egybekelés (házasság? közösülés?) szent művét imádja (omnibus est illud rebus commune creatis, coniugii sanctum quo venerentur opus). De hiába égett a leány iránt oly nagy szerelemmel, ha a házasságszerző Iuno más férfival kötötte őt egybe. Ez a férfi gazdagságban sokkal szerencsésebb — persze manapság a nagy gazdagság már nemességet is jelent (nobilitas magnae sunt modo divitiae), jegyzi meg epésen Mader zardjelben.’” De ez a mi tiszteletiinktél oly messze van, mint féld az égtdl (a nostro sed enim tam longe distat honore a summo quantum terra remota polo est). E völegeny nemességérél meg csak annyit, hogy anyját — a Vág vize alá nyomva — hóhér végezte ki, mert megmérgezte a férjét (39—44. sor). Balladáért kiáltó téma! Mader megpróbál a költészettel vigasztalódni. Bulgartól is verses választ szeretne kérni. Az utolsó sorból kiderül, hogy Bulgar Mosócon van (ismert életrajzából erről nincs tudomásunk). Mader versekbe szedett mosóci híreket szeretne kérni tőle. Ezek szerint még a helyi híreket is megverselték latinul, amelyet aztán levélben küldözgettek egymásnak. Ez ismét a kéziratos, latin verses kultúra egy teljesen elfeledett és ismeretlen műfajának a bizonyítéka. Ha ilyen típusú szövegek nagy számban születtek a korban, akkor sajnálhatjuk, hogy szinte semmi sem maradt fent ezekből. Mader közli Bulgar válaszversét is (inc. Vade salutum mea littera Valerianum; app. 25), amelyből kikövetkeztethető, hogy Madert a szerelmi csalódás Irencsénben érte, nyilván Dorotheával való egybekelése előtt valamikor 1581-ben. Bulgar azzal vigasztalja, hogy bár ez a lány a legkeresettebb szűz, akire vágyik, de nemsokára majd talál magának egy másikat, akit birtokba is vehet (est ea dempta tibi licet optatissima virgo, invenies aliam qua potiare cito). Ez a másik majd pont olyan lesz, amilyent akart. A jól ismert bibliai mondat (Mt6, 24) parafräzisäval folytatja (13-16. sor): mert senki sem szolgálhat egyszerre két urat, az egyik Vénuszt, a másik Pallaszt szereti. Akárki is szeresse Pallaszt, annak muszáj háttérbe szorítania Vénuszt, mert Vénusz ellensége a jó múzsáknak. És aki Vénuszt akarja szeretni, az nem sápadhat papírok fölött görnyedve túl sok tanulással kínozva magát (gui se amare volet, non inpallescere chartis, non studiis debet se cruciare nimis). Nem szentelheted magadat egyszerre e két úrnak: a tanulásnak és a szerelemnek. Mert ha az egyikkel többet foglalkozol, akkor elhanyagolod a másikat — figyelmezteti Bulgar a barátját. További jó tanácsokkal is szolgál: nem vagy te Parisz, aki a 19 Ugyanezt a témát lásd a Conradinak írt versben (no. 50). 49
