OCR
letkezését Mader trencséni tartózkodásának az idejére tehetjük. Mivel elemi iskolai tanulmányai alatt 15-17 éves lehetett, valószínűbb, hogy 1581 és 1582 februárja előtt. 7.2.2. A trencséni polgármesternek, Adam Maczaknak kilenc disztichonban gratulält, amiert Trencsenböl folyäsirännyal szemben felhajözott (razis: talán tutaj) a Vágon Zsolnäba (inc. Ceu miranda foret nimium res flumine tractas, no. 24). Nem tudja, hogy vajon visszafelé is hajón fog-e menni a folyón, vagy szekereken a szárazföldön, de kéri az Istent, hogy épségben hazaérjen. Mader zsolnai tanulmányai idején készülhetett a vers valamikor 1577-1578 között, vagyis egy korai darabról van szó. 7.2.3. loannes Zaluzkit, Radéczy István egri püspök titkárát Irencsén városába érkezésekor köszöntötte 16 disztichonban (inc. Iamne tot optatus votis venisse Ioannes; no. 42). Mader trencseni tanulmänyai alatt irhatta 1573-1575 körül. 7.2.4. A korponai Andreas Carponensist (Crupinius) 1578. oktöber 15-ei wittenbergi felszentelése után köszöntötte Mader e verssel hazatérése örömére (inc. 7è mihi Leucorea referebant guando redisse; no. 62). Mivel tudjuk, hogy Carponensis 1571 és 1575 között Bártfán tanult, ebből valószínűsíthetjük, hogy 1574—1575-ben voltak iskolatársak. Ihomas Fabriciust is megemlíti a versben, amit a margón így pontosít: , Bártfa említéséhez: Leonhard Stöckel halála után Ihomas Fabricius, a minden értelemben tudós férfiú tette híressé." Mader a versben elpanaszolja azt is, hogy a zsolnai iskola 1577-es felgyújtása után sok — nem részletezett — bajt kellett elszenvednie (ego post ignis plurima damna mali). Céloz az 1578. július 7-ei Korpona elleni török támadasra is, és reméli, közeli hozzátartozói jól vannak, valamint imádkozik Krisztushoz, hogy megvédje a Korponára hazatérő Carponensist. A törökök mint farkas szája a bárányt, úgy marcangolja (/aceraf) a hazät. A leányokat megerőszakolják és még sok más gonoszságot művelnek. A fiúgyermekeket lándzsával vagy kiélezett ásókkal ütik át (...infigens pueros praeacutis cuspide palis). 7.2.5. Jobb hijan itt emlitem meg azt a verset is, amely egy bizonyos Iohannes Grundelius Varraliensisnek Sárospatakon tanuló fiától hozott level kiseröverse (inc. Assumus e celebri venientes urbe Camenas; no. 55). A het disztichonnyi epigrammänak az a különlegessége, hogy egy más által Sárospatakon írt, személyes levél kísérőszövege, amelyet viszont az iskolatárs Mader írt. Ifjabbik Grundeliusról azt is megjegyzi Mader, hogy ,az írás tudományában oly jártas fiad csinálta ezt” (hanc tuus effinxit scribendi doctus in arte filius) az irast (littera), aki azt is meghagyta, hogy szdban is üdvözölje nevében az apját. Mader ezt a verses peritextust olvashatta fel Johannes Grundeliusnak, talán — ha Kassa felé ment haza Irencsénbe — Szepesváralján. Nagy eséllyel meg is szállt idősebb Grundelius házában. Ez a példa jól mutatja, hogy a humanista kéziratos, sőt inkább orális szövegkultúra élőbb volt, mint a nyomtatott. Ezt még csak alkalmi versnek sem lehet tekinteni, hiszen a levél átadását nem nevezhetjük nyilvános eseménynek. Az is kérdéses, hogy egyáltalán Mader odaadta-e a verset Grundeliusnak. Valószínűbb, hogy ifjabb Grundelius Sárospatakon kelt míves levelének átadásakor mondta el szóban, hosszú egészséges életet kívánva. Ennek a maradványát olvashatjuk végül az 1588-as könyvecskében kinyomtatva. 34