Oldal 35 [35]
OCR
bár a mi korunk is sok orvost ád, akiket Latium, vagy teuton vidék pártfogol, azért nem kell őt lenézni, nem egynek adja minden ajándékát Isten. Ezekről [a dolgokról] más alig emlékezett meg érthető írásokkal, míg Ficinónak sok lilyenjel van. Tehát akinek tetszik az egészség és a hosszú élet, ebből a remekműből megtanulhatja elűzni betegségeit. Joggal tiszteletre méltó az orvos és az orvoslás is, így hát a könyv is joggal méltó a tiszteletre." 7. Úton 7.1. PROPEMPTIKON (TpOTEHITTIKÓV) Scaliger szerint a propemptikon (bücsüvers, ütravalövers) a proszeuktikonnal rokon, amelyben jökivänsägokkal, j6 előjelek felsorolásával búcsúztatták az elutazót." Nicodemus Sartoriust valószínűleg trencséni tanulmányairól ismeri a 70-es évekből. A Sartoriusnak írt 73 disztichonnyi költemény olyan propemptikon, amely a dicséreteken tul gratulacié is (inc. Scripserunt alii tibi vota propemptica vates, no. 41). A cimben a nunc pastori Veterisoliensi kifejezés arra utal, hogy ekkor Sartorius zólyomi lelkész volt." Mivel van adat arra, hogy 1588-tól volt hivatalban Zólyomban, ezért a vers valamikor 1588 elején készülhetett. Mader verse azonban ismeretlen adatot is közöl róla. A 75—78. sor szerint három éven át nagybiccsei lelkész is volt. (Sartorius életrajzi adatával kapcsolatban az lenne a logikus, ha közvetlenül a zólyomi szolgálat előtti időkről írná ezt Mader, vagyis az 1585 és 1588 közötti időszakról.) 7.2. EPIBATERION (Emißarnpıov) A következő versek közül — szigorúan véve — nem mind számít epibatérionnak. Scaligerre hagyatkozva" ezt eredetileg akkor mondták el, amikor valaki hosszú utazásból vagy száműzetésből biztonságban hazatért. Jellemzően az isteneknek hálát adva a hazatérő szájából hangzott el (mintha kétszer született volna". 7.2.1. Ladislaus Popelius a Lobkowiczot Dobronyából (Dobrá Niva, SK) való hazatérése alkalmából üdvözölte Trencsén városa és eklézsiája (inc. Oualia Romani capiebant gaudia cives; no. 5). Mader jó érzékkel az üdvözlők dicséretén keresztül másokat is magasztal: Simon Jesseniust, Ioannes Storciust, apjat, Nicolaus Madert, trencséni tanárát, Petrus Barossiust és a város polgármesterét, Adam Maczakot. A vers ke”* Scazicer 1561, 163. Läsd részletesebben: MOLNÁR 2024, 144-147. 7 A vers pár sornyi összefoglalóját lásd: OKÁL 1986, 154. SCALIGER 1561, 158. Menandrosz szerint a szónok vagy szülővárosához intézi, miután visszatért utazásáról vagy egy olyan városhoz, amit meglátogatott vagy egy vezetőhöz, aki a város élére került. MENANDER 1981, 94-115 (377.31-388.15), läsd: 94 (377.31-378.4). 76 33
