Oldal 34 [34]
OCR
1588 előtti példánynak nyoma is maradt."? Ez jó aránynak tűnik, Mader mégis azt állítja, hogy eius fama est cognita paucis viris, vagyis ,hírét csak kevés ember ismeri." (Ha ez nem pusztán egy humanista összekacsintás az elképzelt vagy valóságos könyvtulajdonossal, aki birtokolhatta a Ficino-kötetet, akkor el kell hinnünk Madernek, hogy az 1580-as évekre hazánkban Ficino már egy elfeledett szerző.) Mivel Mader ezt a versét egy szerkesztett kötetben adta ki, annak is nagyjából a közepén, ezért a vers nyilvánvalóan elveszítette liminarium, és ezzel együtt paratextus jellegét is, hiszen a liminalitás csak addig érvényes, amíg a vers megtartja eredeti pozícióját, jelen esetben a feltételezett Ficino-könyv elején. Ahogy ugyanaz a vers új helyet talál egy szerzői kötetben, úgy a versfaragás gesztusa és célja is átalakul: ajánlás helyett immár mintaként funkcionál. Itt felmerülhet a kérdés, hogy milyen iskolás mintának szánta ezt Mader? Egy általános könyvajánlónak, egy orvosi könyv ajánlójának, vagy a De vita libri tres ajánlásának? (Ez utóbbit jó eséllyel kizárhatjuk, hiszen nem árulja el, melyik Ficino-műről van szó.) Vagy egy fiktív, paratextuális ajánlásként képzeljük el valamelyik De viza kiadás bevezetéséhez? Akárhogy is közelítünk a vershez, mintaként csak úgy működtethető, ha a könyvajánlás műfajának valamiféle gyakorlati poétikáját vezetheti le belőle az olvasó. Vagyis a szerző dicséretén túl verselje meg röviden azt is, hogy miről szól az ajánlott könyv, milyen céllal íródott, és mi lehet a haszna. Az sem lehetetlen, hogy Mader a saját tulajdonában lévő Ficino-könyvbe írta be ezt a verset. Álljon itt a vers saját prózafordításban: , Marsilio Ficino orvosi könyvére. Aki gyógyító tudományok segítségével akar buzgón szárnyalni és a betegnek gyógyító kezet nyújtani, és szeretné a sok-sok fű különféle erejét megismerni, valamint az emberi bajokra orvosságokat nyújtani, [az] koptassa a tudós Ficino tudós írásait, melyeket latin stilusszal" írt ez a buzgó [szerző]. Régi ugyan az imént említett szerző, és hírét is [csak] kevesen hallották, de azok a művek, amelyeket régi időkben alkottak, az újabban írt művek miatt mégsem lesznek jelentéktelenebbek. Ha72 Összegyűjtve az Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez köteteiből: Hans Dernschwam (Adattäar 12, 1984, 12, 239) és Zsämboky Jänos (ez utóbbinál három teljes kiadás is megtalälhatö: Bäzel 1529, Velence 1548, Lyon 1566; Adattär 12/2, 1992, 134, 146, 245, 324) 16. századi könyvtärän kivül is maradt nyoma a De vita peldänyainak. Igaz, az ismert katalógusok üjabb keletüek, amiből nem lehet megállapítani, mikor és honnan kerültek a katalogizált helyre, de így is jól mutatja, hogy viszonylag gyakori könyvről lehetett szó (szögletes zárójelben a katalógus évszáma): Radvánszky László [1750]: Bäzel 1532; pozsonyi jezsuita kollégium [1639]: Párizs 1547 (Adaztár 17/1, 1990, 140); turóci jezsuita rendház könyvtára [1704]: Lyon 1567 (Adaztár 11, 1983, 551; Adattár 17/1, 1990, 243). A következő helyeken maradt még nyoma, de ezek nem jelölik a kiadás évét, így akár 1588 utániak is lehetnek: kolozsvári unitárius kollégium [1675] (Adattár 16/2, 1994, 40); Michael Halicius könyvtára [1674] (Adattár 16/3, 1994, 206); nagyenyedi reformatus kollégium [1679-1680] (Adattar 16/2, 1994, 150); debreceni reformatus kollegium [1706] (Adattar 14, 1988, 168); Esterhazy Pal (1713); eperjesi ferences könyvtár [1750] (Adattár 19/3, 2008, 146). Lasd még: Adattdr 13/2, 1992, 172; Adattdr 13/4, 2009, 213; Adattdr 13/5, 2010, 173; Adattar 17/2, 1997, 112, Adattär 19/1, 2001, 64, 116, 423. A Latio stilo nem egyszerüen ’latin’-t jelent, hanem "itáliai -t, vagyis itt céloz rá Mader, hogy a szerző olasz. A 12. sorban a Latium is nyilvánvalóan Itáliát jelent, míg a Teufonis ora Németországot. 32
