Oldal 33 [33]
OCR
6. Apostrophe (xpocoóÓvnotc) 1614-es bázeli kötetében Filiczki János nevezi proszphónésziszeknek azokat a verseit, amelyeket valamilyen könyv, tézisfüzet elé írt ajánlásként. Madertől egyetlen ilyen verset ismerünk, de az nem is akármit ajánl elolvasásra, hanem Marsilio Ficinótól a De vita libri tres-t (inc. Paeonias studio qui vult volitare per artes, no. 37). Maga a költemény az alkalmi vers alműfajának egy jellegzetes példája: egy epigramma liminarium, magyarul talán ,küszöbversnek" fordíthatnánk." Jellemzően egy könyv elején található paratextus, amely — mint valami ajtónálló, akin túl kell jutni — beereszti a főszövegbe az olvasót. Funkciója szerint egyrészt valamiféle bevezető ajánlás, amely a leendő olvasót felkészíti arra, ami a könyvben várja; másrészt pedig a dedikáló az ajánláson keresztül a saját pozícióját, státuszát finomítja abban az intellektuális közegben, amelybe az ajánlott művön keresztül bekapcsolódhat. Mader költeményéhez hasznos fogalmi fogódzót találhatunk Gérard Genette paratextus-elmeleti klasszikusäban, a Sewilsben, amelyben különbséget tesz az ajánlás kétféle szerzői aktusa, a dédier és a dédicacer között. Az előbbi során magát a művet mint produktumot (vagyis az összes példányát egyenként) ajánlja fel egy adott személynek, vagy személyeknek, míg a második esetben egy műnek csupán egy példányát dedikálja egy konkrét személynek. Az előbbi egy absztraktabb, hivatalosabb szintje a dedikáló és címzett közötti kapcsolatnak, nem feltételez személyes ismeretséget (bár nem is zárja azt ki) és személyes jelenlétet. A dédicacer gesztusa viszont jellemzően olyan személyes interakció, amelynél a dedikáló jelenlévőként adja át a példánnyal együtt az írott sorokat a címzettnek." (Ez utóbbi a dedikációhierarchiában szükségképpen alacsonyabb szintre kerül, hiszen egy általánosságban már dedikált művet disztribuál további dedikációval a szerző.) Ha a Mader-kötet versei alapján joggal feltételezzük, hogy szerzőnk a fenti verset sem csupán kiadandó könyve számára írta, akkor a genette-i értelemben vett dedicacer-ról van szó, vagyis Mader egy könyv példányába szánta (írta?) a költeményt. Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy a dédier értelmében egy jövőbeli Ficino-kiadás elejére szánt paratextuális költeményről van szó, vagy legalábbis annak mintájáról. Ficino De vita libri tres-ének csak 1584-ig Kristeller 27 kiadását sorolja fel." Ráadásul a korabeli Magyarország és Erdély könyvgyűjteményeiben — ismereteink szerint — hét, 9 Ezzel kapcsolatban lasd: van Dam 2015. 70 GENETTE 2001, 117-143. 7! KrisTELLER 1973, 1: LXIV-LXVI. 31
