Seite 27 [27]
soros versét, amelyben Bulgar nővérének az esküvőjére hívja meg Georgiust (inc. Nu¬
per Musaei discendi sede relicta; no. 15). A nővér szavait tolmácsolja, idézi költemény¬
ében bátyjának.
2. Epitaphium
Egyetlen tematikus egységben, de erre utaló alcím nélkül nyolc gyászverset? talá¬
lunk, amelyek némelyike a gyászoló felkérésére készült.
2.1. Az elsőt Georgius Schelendorf, trencséni nemes kisfiának, Andreasnak a ha¬
lálára írta (inc. Descendens caelo noster Salvator ab alto; no. 68). Az is kiderül a versből,
hogy pestis ölte meg a kisfiút. Mader azzal a zavarba ejtő gondolattal vigasztalja az
apát, hogy megvan az oka annak, ha hirtelen magához szólítja a gyermekeket az Úr.
Így az angyali kórus tagjai lehetnek, hiszen a csekély életkornak bűnei is csekélyek.
Elméjük még nincs megfertőzve mindenféle ocsmánysággal. Minél többet él az em¬
ber, annál többet vétkezik. Habár nemes szülőktől származott Andreas, nem ezért
nyerte el a mennyek országát. Isten előtt a nemesi előjogok mit sem számítanak.
2.2. A második vers egy Stephanus Chirurgus beszélőnevű, valószínűleg fiktív
sebész sírjánál állítja meg az utazót, akinek István sírja jó példával szolgálhat a , Disce
mori” (Tanulj meghalni!) praktikus eletfilozöfiäjähoz (inc. Sew sacra venisti praesens
audire viator; no. 69). A vers egy kifejtetlen ars moriendire emlékezteti az olvasöt nar¬
rativ, költöi sirfelirat kompoziciöjäval, amely Istvän kirurgus laudäciöjäval kezdödik
a megkeresztelesetöl egeszen a haläläig. Termeszetesen mär az anyatejjel együtt szivta
magába a kegyes jámborságot (ezt a megszokott képet lásd még Hieremias Sartorius
versében is: app. 7), ami élete végéig kitartott. Sebgyógyító művészetével (lásd a Fici¬
no-verset is a 31-33. oldalon) sokakat sikerült — életüket megmentve - a haläl küszö¬
béről visszafordítani. Azonban - tartja fel képzeletbeli mutatóujját költőnk — a végzet
rendelte halál elől senki sem menekülhet. Mindenki életének ki van jelölve, meg van
húzva a határa. Így aztán én — mondja a sírfeliraton a sebész — képzett kezeimmel
meg tudtam ugyan a betegségeket gyógyítani, de saját magamnak orvosságot nem
hozhattam. Halál ellen nincs orvosság. A halál nem más, mint az édes élet kapuja, a
pusztulásra készülő öröme. A már halott sebész arról biztosítja a vándort, hogy amíg
élt, mindenféle gond nyomasztotta a lelkét, most viszont a kívánt békét élvezi nyuga¬
lomban. Idős korban könnyű a halál, de már kín az élet (aezati levis est mors, sed crux
vita senili). Oreg embernek a halal kellemes megnyugvast hoz (grata quies homini mors
solet esse seni). Kirurgusunk azt panaszolja, hogy a természet hosszú, szívós és nehéz
öregséget hozott neki. Az öregek szeme előtt mindig ott lebeg a halál, míg a gyanút¬
lan fiatalokat hátulról csapja le. Bárki is légy, utazó, életedet helyezd Krisztusba, mert
aki Krisztusban él, el nem veszhet!
58 Lásd részletesebben: MOLNÁR 2024, 143-144.
25