Page 26 [26]
OCR
az első versek ügyetlenek. Ami most még rossz, abból tudós dalok lesznek. Csak az ifjakat irányító tanár ne legyen merev, szigorú. Mikor ő maga is, gyermekként verseket írt, sok megérdemelt megrovást kapott, de a tanára, okosan, nem korholta minden egyes szóért, nehogy elmenjen a kedve a tanulástól (19—26. sor). Akik korábban egyetlen verset sem írtak, most — lám! — írnak neked. Mások szűzi kartáncot vezetve ünnepelnek téged, de nekünk e nap előtt verssel illik tisztelegni. 1.2. A második, rövidebb vers egy nem túl jól sikerült ekhós vers az ifjú pár tiszteletére, amelyben a költő kérdéseit, kijelentéseit erősíti meg valahol a hegyek közt lakó Ékhó nimfa (inc. Montibus et saxis habitans resonabilis Echo; no. 13). 1.3. A harmadik, 41 disztichonnyi epithalamium viszont mar érdekesebb (inc. Dicite, Pierides sponso nova gaudia Musae; no. 14). Az elsö tiz sor a menandroszi retorikäbol ismert retorikai almtifajra, a katevvaotiKdc AOyoc-ra emlékeztet. Tematikusan az epithalamiumok k6zé sorolhatjuk, azonban inkabb adhortatio, vagyis buzditas, mert Menandrosz szerint ezzel a retorikai eszközzel buzdíthatjuk a friss part kozéstilésre.*” Ezt óvatosan Mader is megteszi. A szent házasságnak a védelmezője és szerzője Isten, az ezt megvető ember a nászágy isteni törvényét is megvetve, magát Istent nézi le. (Ugyanezzel az érvvel találkozunk a kotnyeles olvasót megszólító 77. számú versében is, ahol a költészetet nevezi Isten ajándékának és az ezt elutasítókat Isten ellen vétőknek.) Azokat a kegyes örömöket, amelyeket Isten az első emberbe, Ádámba plántált (instituit), minden embernek meg kell tapasztalnia (gaudia sunt omni percipienda viro). Amit Isten elrendelt, azt senkinek sem szabad megvetnie, hiszen minden jénak 6 a szerzője. Ez utóbbi állítást idézetként jelölte, és talán a Decretum Gratiani De episcopi uxore et matrimonio cimt fejezetének (I. D. 26 c. 3) kánonjogi megalapozására utal, amit a katolicizmus — azon belül is a szerzetesek — elleni kirohanással folytat. Furcsa téma ez egy ünnepi näszdalban: a szerzetesck a legutälatosabb pestiskent (furpissima pestis) halmozzák a fegyvereket Isten ellen. Ezek jámbornak akarván látszani a szüzességért küzdenek (szóban), miközben szajhákkal töltik meg a klastromokat (inc. hi pugnare pia pro virginitate videri, dum servant scortis claustra repleta, volunt, 13-14. sor). De ki ne ismerné a szent házasság előnyeit? A világnak aligha van ennél nagyobb haszna, hiszen enélkül Isten jámbor lelkei sem születnének a földre. A katolikusellenes kirohanása megbontja a vers szerkezetét, de aztán visszatér a friss házasokhoz. (Ialán Barossiusnak is ínyére volt nem katolikus esküvőjüknek ilyetén hangsúlyozása.) A vers 33. sorából megtudjuk, hogy Barossius előző feleségét, Brigittát valami — nem részletezett — szerencsétlenség érte (carae post tristia fata Brigidae). De most az új ara, Elisa enyhítheti a fájdalmat, amelyet Brigitta sírja támasztott fel benne. A vers arra utal, hogy Elisáról rosszindulatú pletykák is keringtek (63—72. sor). Ezeket sajnos nem részletezi. Ezek után pár szentenciával nyomatékosítja jókívánságait. 1.4. Habár szigorúan nézve nem nevezhető epithalamiumnak, mégis érdemes negyedikként megemlíteni azt a zsolnai iskolatársának, Georgius Bulgarnak írt 24 57 MENANDER 1981, 146-159 (405.14-412.2), LÄSD ITT 146-147 (405.23—24): , ÉGTI YÜP Ó KOTEVVOLGTIKÖG TPOTPOTŸ APÔG TV GUHTAOKMV.” 24
