Page 22 [22]
OCR
ivadéka (dunc szudiorum meorum fetum), vagy ahogy latin-magyar szótárában Szenci Molnár Albert mondaná: fiacskája, amelyet Balassa kegyeibe ajánl. Aztán pontokba szedve négy okát adja annak is, hogy az arra talán méltatlan költeményeket — sajatjait és barátaiét egyaránt — miért nyomtatta ki: — Először is a költői művészet szerelmesei megtapasztalhatják, hogy különösen a mi nemzetünk számára ezek a stúdiumok mily fárasztó munkát jelentenek. Nekünk, akik egyszerűbb beszédeket is alig tudunk elhebegni-habogni (vix balbutire posse), különösen azokhoz képest, akik a latint és a szilárd műveltséget a szüleiktől, mint az anyatejet szivjak magukba (qui Latinitatem et solidam eruditionem a parentibus et veluti cum lacte materno hauriunt). De minél nehezebb a munka, annál nagyobb a lélek öröme (/abor autem difficilior, maiorem animi voluptatem parit). — Másodjára drága szülei, a hazája, a tanárai és mecénásai iránt érzett hálája sarkallta erre, akik — Isten segedelmével — poétikai tanulmányaiban megsegítették. - Harmadsorban a barátai és azon személyek iránti szeretete indította a nyomtatásra, akik a könyv verseiben szerepelnek (amor amicorum et personarum, guarum nomina versibus his celebrantur). Jóllehet némelyikük már átköltözött az égi hazába, némelyiküket pedig a nagy távolság választotta el tőle, mindegyikükre a legnagyobb hálával fog mindig emlékezni. — Végezetül azért adta ki a könyvet, hogy az irodalomkedvelő ifjúságnak — de legfőképp kedves hazájának, Irencsénnek leendő polgárai számára — példákkal szolgáljon, hogy a költészet művészetén keresztül hogyan lehet Istent ünnepelni, valamint a legjobbak figyelmét és szeretetét elnyerni. Majd — a forrás megjelölése nélkül — Georg Sabinus egyik verséből idéz két sort, amely szerint a hírnevet és a dicsőséget a nemes művészet hozza el, így aztán ezzel királyok kegye és szeretete is elnyerhető." Ezek után ismét a legszebb szavakkal és minden jót kívánva ajánlja Balassának a könyvét. 0.3. Az imént idézett Sabinus-sorok miatt itt említeném meg az egyébként ismeretlen, chemnitzi származású Matthias Zeybigius versét is (inc. Volvitur ingenio: nullo discrimine habentur; app. 6). Ugyanazt a témát dolgozza ki, amire Sabinus verssorai utalnak: a halál törvénye alól senki sem vonhatja ki magát, hacsak nem a szellem és a lélek (1-2. sor). Hiába csodáljuk Aeneas hősi tetteit, ha ezeket Homérosz nem énekelte volna meg, akkor feledésbe merülve a hőssel együtt haltak volna el (3—8. sor). Nagy Sándor is tisztában volt a költészet erejével és magának is saját Homéroszt keresett (9-14. sor). Zeybigius aztán gratulált Irencsén városának, amelyik — mintegy saját Homéroszára lelve — megtalálta a Parnasszus tetejére felkapaszkodó és Castalia forrásából kortyolgató Madert, hogy dalban hirdesse és őrizze szülővárosa dicsőségét és nevét." 0.4. Ioannes Philomates két cimerverssel szerepel a könyvben." A kötethez írt legelső vers Mader családjának a címerét írja le (inc. Arma tibi sol sunt pulchra cum 47 SABINus 1563, OZr: , Fama per ingenuas et gloria guaeritur artes, / His favor ac regum conciliatur amor." Madernél a guaeritur helyett ducitur olvasható. OKÁL 1986, I54. OKAL 1986, 153-154. 48 49 20
