Oldal 21 [21]
OCR
kezdeni (inc. Forsitan haec aliguis Theonino carmina dente; no. 77). Ez az akadékoskodé olvasöt szölitja meg (in lectorem nasutum, vagyis azt, aki mindenbe beleüti az orrát). A kritikus olvasóval kapcsolatban a korszak versesköteteiben inkább Zoilus (ZoíAoc) nevével találkozunk, Mader viszont Horatius (epist. 1, 18, 82) Iheónjával példálózik. Talán némelyek úgy gondolják, hogy ezek a versek nem illenek egy lelkészhez. Sok költő a Szentírással ellentétes dolgokkal foglalkozik, de ő megtagadja minden istentelen írását a költőknek. Azt ajánlja az olvasónak, hogy ő maga is ragadjon lantot és a múzsákkal együtt segítsen tudós dalokat énekelni. A költészet Isten ajándéka, tehát aki elutasítja a költészetet, az Isten ajándékait veti meg. Nehéz pontosan meghatározni, mikor írta ezt az ad lectorem költeményt, de biztos, hogy lelkész volt már. Ha figyelembe vesszük a könyv kiadásának dátumát is (1588 első fele), akkor kiripolci pásztorkodása alatt születhetett a vers. Ismert életrajzában épp 1586 januárja után van egy nagy hiátus 1600-ig, amikortól már van adatunk trencséni lelkipásztorkodásáról. (Talan mar 1587-1588 elsé felében is Trencsénben szolgált?) 0.2. A könyv elején Mader bevezetö epistola dedicatoridjät olvashatjuk, amely (II.) Balassa Istvánt szólítja meg. Ebből kiderül, hogy e könyvecskét leginkább az uraságnak szánta ajándékba. Rögtön Palingeniustól idézi a jól ismert mottót: , A hírnév utáni vágy sokakat szokott erényes életre kényszeríteni" (Spes famae solet ad virtutem impellere multos). À Balassa csaläd dicséreténél felhozza Zrinyi Miklóst is, aki Balassa István első feleségének, Zrínyi Ilonának az apja volt. Zrínyi Miklóssal kapcsolatban a , Magyarország védőbástyája" -toposzt használja, aki az ő idejében Magyarország várfala és védőbástyája volt (gui fere fuit sui temporis murus et propugnaculum Hungariae). Egy másik, a berkulesi valaszüt-toposz is felbukkan a szövegben.“ Mader ügy lätja, hogy Balassa István most lépett a herkulesi korba, amelyben az erény és a gyönyör között kellene választania. (Pedig ekkorra Balassa már 40 éves, míg Virtusszal és Voluptasszal a toposz jellemzően ifjúkorában találja meg az arra érdemeseket.) Ez az egyik oka annak, hogy könyvét neki ajánlja. A virtus útját ugyanis sok egyéb mellett a tanulmányokban való szorgos elmélyülés jellemzi. A másik ok — rendkívüli és 6szinte szeretetén kívül —, amiért ezt az iskolai gyakorlatok könyvecskéjét (scholasticorum exercitiorum libellum) neki ajánlotta, hogy még gyermekkorában kezdett el Balassa István házában pallérozódni a költészet művészetének , hiúzszemű" praeceptorával, Mathias Carthiciusszal,* aki (II.) Balassa Menyhárt házi tanítója volt. Ő ösztönözte először Madert tanulásra. Ez a kis kötet pedig nem más, mint tanulmányainak az 44 Ezzel kapcsolatban Okál megjegyzi — mintegy sugallva, hogy Madert tulajdonképpen alig-alig fűzte valami Magyarországhoz -, hogy a könyvben a , Magyarország", vagyis , Hungaria" névvel alig találkozunk (OKÁL 1986, 157). Hogy a kilenc Hungaria és a két Pannonia soknak számít-e, nem tudom eldönteni. Abban viszont igaza van, hogy Mader a patria szót leginkább Trencsénre értette, bár sokszor az egész, török pusztította országra. A toposz legrészletesebb összefoglaläsät läsd: Panorsky 1930, aki ezt „Hercules Prodicius”-nak hivja. Magyarországi előfordulásának összefoglalását pedig läsd: Szöke 2017, 35-40. Mader utaläsät még nem ismerte. Carthiciustöl a korábban már említett 1586-os propemptikonon kívül két további verset is közöl Mader, amelyekben költőnket dicséri (inc. Ne crucient longo vigiles te examine curae; app. 37), (inc. Opto tuis gregibus contingant pascua laeta; app. 38). 45 46 19
