Oldal 10 [10]
OCR
rolására is. Mindezek után a Mader-kötet költeményeinek, leveleinek ábécésorrendbe szedett címzettjeit és szerzőit sorolom fel ismert életrajzi adataik összefoglalásával. Az alábbiakban, hogy pontosan behatárolhatók legyenek a költemények, végig a jelen kiadás versszámozását használom az incipitek feltüntetésével együtt. I. A Valerian Maderrel foglalkozó szakirodalom Valerian Mader életrajzát egyetlen példányban fennmaradt könyvéből, a Libellus exercitiorum poeseos scholasticorum’böl' tudjuk rekonstruälni, amit Miloslav Okäl 1986-0s tanulmányában foglalt össze. Okál tanulmánya az egyetlen, amely érdemben és részletesen valaha is foglalkozott Maderrel. A nyúlfarknyi szakirodalom Borsa Gedeon 1964-es cikkével kezdődik, aki 1963 nyarán fedezte fel a nyomtatványt Bécsben, az Österreichische Nationalbibliothekben.? Habár Borsa inkább a nyomdász Mantskovit Bálint galgóci korszaka miatt tartotta fontosnak a kis könyvet, azért azt is megjegyezte, hogy a könyvben szereplő ismeretlen szerzőket érdemes lenne majd külön is tanulmányozni, mert csak Mader könyvecskéjéből ismerjük a nevüket. Mielőtt Okál megírta volna nagy összefoglalóját Maderről 1986-ban, egy 1971-es, Petrus Barossiusról szóló tanulmányában — főleg Barossiushoz intézett versei kapcsán — röviden már foglalkozott Maderrel is.? Ezek után Székely Júlia említi meg egy bekezdés erejéig a trencséni versíró kör egyik tagjaként Mader nevét 1982-ben." Fontos Pálfy Miklós 1965-ben kiadott katalógusának két sora is, amely egy Madernek címzett 1600-ban kelt levélre vonatkozik (lásd lentebb). Ez azért fontos, mert később Okál még nem ismerte ezt az információt, ami miatt nagyjából az 1586-os évnél veszíti szem elől szerzőnket. Három évvel később Ján Misianiknak a szlovák humanizmusról írt monográfiájában tűnik fel Mader neve." A szlovák irodalomtörténész az első, aki megpróbálja tömören összefoglalni Mader könyvét. Mintha kissé bizonytalan lenne abban, hogy Mader költészete provinciális jellegén túl érdemes-e egyáltalán a figyelemre, de végül is sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem maradt fent több, hasonló jellegű kötet. Ugyanebben a kötetben jelent meg Jozef Minárik írása is a XVII. század első felének latin alkalmi költészetéről." Említésszinten szerepel benne Mader is pár verscímmel, amelyekhez ötletszerűen címkézve, ám a teljességre törekvés igénye nélkül hozzárendelte az alkalmi költészet némely nyilvánvaló alapműfaját. Aztán egy évtizeddel később Okálnak a fentebb már említett hiánypótló tanulmánya következik, amely diMADER 1588. Borsa 1964, 164-165. OKAL 1971. SZEKELY 1982, 651. MISIANIK 1967, 215-217. MINÁRIK 1967, 245, 249, 250. UR Bw NE
