telességekkel és az ember határairól szóló tanítással lehetne kiegészíteni, és
így az emberiség talán pontosabban tudatára ébredhetne napjaink világában
betöltött szerepének.
Az előbbiekben említett és az új kihívások kezeléséhez szükséges haté¬
kony etikai evidenciákat két irányból lehet megközelíteni, érvel Ratzinger.
Elsőként fel kell ismernie az emberiségnek, hogy az észnek is vannak patolo¬
gikus tünetei, az ész hübrisze az atombombához és az ember termékként való
előállításához vezetett. Ezért az észnek is meg kell hallgatni a vallás szavát
ugyanúgy, ahogy a vallásnak is újra meg újra meg kell tisztulni az ész isteni
fényénél. Másfelől el kell azt ismerni, hogy a Nyugat két nagy kultúrája, a
keresztény hit és a szekuláris racionalitás — bármennyire is nagy hatással
voltak és vannak a világ kultúráira — nem egyetemes jellegűek. Ezért a töb¬
bi kultúrkörre is figyelmet kell fordítani — az iszlámot, a hinduizmust és a
buddhizmust, illetve a különféle törzsi kultúrákat említi —, és be kell vonni
őket ,egy olyan többszólamú kölcsönösség kísérletébe, amelyben megnyitják
magukat a hit és ész lényegi kölcsönviszonya iránt". Ennek az interkulturális
párbeszédnek következményeként az emberiség e zavaros korban talán újra
megtalálhatja azokat a lényeges értékeket és normákat, amelyek, mivel min¬
den ember közös lényegét alkotják, valóban képesek , összetartani a világot".