A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak.
Csupán mi vagyunk. Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó
művészetében.
A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatébbi, ésatébbi ki kell dobni a Je¬
lenkor Gézhajéjäbél.
Aki nem felejti el első szerelmét, az nem ismeri fel az utolsót.
És ki az a hiszékeny, aki utolsó Szerelmét átváltoztatná Balmont párfő¬
m6s szajhajava? Ez tikrozné a mai nap merész lelkét?
És ki az a gyáva, aki ne merné lerántani a papírvértet a harcos Brjuszov
fekete frakkjáról? Vagy tán ismeretlen szépségek hajnalfénye ragyog rajta?
Mossák meg kezüket, ha hozzáérnek a töméntelen sok, Leonyid Andrejev
által összekotyvasztott mocskos könyv-váladékhoz. Mindezeknek a Kupri¬
noknak, Blokoknak, Szologuboknak, Remiozovoknak, Avercsenkóknak,
Csornikojnak, Kuzminoknak, Bunyinoknak ésatöbbinek, ésatöbbinek csu¬
pán folyóparti nyaraló kell. Ilyen jutalmat szán a sors a mesterembereknek.
Mi: a felhőkarcolók magasságából pillantunk le hitványságukra!
Megparancsoljuk, hogy tiszteljék a költők jogait:
1. A szótárgyarapítást egész terjedelemében — önkényes és képzett sza¬
vakkal (szóújítás),
2. az előttünk létezett nyelv iránti végtelen gyűlöletet,
3. azt, hogy irtózattal hárítsuk el büszke homlokunkról a garasos dicsőség
Önök által fürdővesszőkből font Koszorúját,
4. azt, hogy a mi szó szirtfokán álljunk a fütty és harag tengerének kö¬
zepette.
És ha egyelőre még a mi írásainkban is ott maradtak az Önök „Jözane¬
szenek” mocskos belyegei, megis elsökent vibrälnak felettük az Önertekü
(Öneredetü) Uj $z6 Eljövend6 szépségének Villámfényei.
forräs: https://www.magyarulbabelben.net/works/ru/Burljuk,_David_Davidovics-1882
/%D0%9F#4D0%BE%D1%89%D1%91%D1%87%D0%B8%D0%BD%D0%B0_%D0
BE%DO0%B1%D1%89%D0%B5%D1%81%D1%82%D0%B2%D0%B5
%DO0O%BD#DO0O%BD%D0%BE%D0%BCHD1%83 _%D0%B2%D0%BA%D1%
83%D1%81%D1%83/hu/35436-Pofon_%C3%BCtXC3%BCk_a_k%C3%B6ziz1%
C3%A9st