Oldal 230 [230]
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"?
terjesztik is maguk körül az értelmes önbecsülés s az ember önálló gondol¬
kodásra hivatottságának szellemét. Sajátos módon az a közösség, amelyet
előzőleg ők hajtottak igába, utóbb őket magukat is arra kényszerítheti, hogy
ez iga alatt maradjanak, ha néhány más, a felvilágosodásra teljességgel kép¬
telen elöljárója a közösséget erre bujtogatja. Ennyire káros tehát az előítéle¬
tek elültetése, mert ezek végül azokon bosszulják meg magukat, akik vagy
akiknek elődei létrehozták őket. Ily módon egy közösség csak lassan juthat
el a felvilágosodásig. Egy forradalom megbuktathatja ugyan a személyes des¬
potizmust, a kapzsi és uralomvágyó elnyomást, de soha nem eredményezi a
gondolkodásmód reformját; hanem egyszerűen a régiek helyett új előítéletek
pórázára fűzi a gondolattalan tömeget.
E felvilágosodáshoz azonban semmi egyéb nem kell, csak szabadság, an¬
nak is a legártalmatlanabb fajtája: nevezetesen az ész minden kérdésben
való nyilvános használatának szabadsága. De már hallom is mindenfelől a
kiáltást: ne okoskodjatok! A tiszt így szól: ne okoskodjatok, hanem gyakor¬
latozzatok! A pénzügyi tanácsos: ne okoskodjatok, hanem fizessetek! A pap:
ne okoskodjatok, hanem higgyetek! (A világon csak egyetlen úr mondja:
okoskodjatok, amennyit akartok, de engedelmeskedjetek!) S ez a szabadság
megannyi korlátozása. De melyik korlátozás akadályozza a felvilágosodást,
melyik nem? S melyik az, amely egyenesen előmozdítja? — Felelek: az ész
nyilvános használatának mindenkor szabadnak kell lennie, mert egyedül ez
képes megvalósítani az emberek között a felvilágosodást; az ész magánhasz¬
nálatát azonban többször is korlátok közé lehet szorítani anélkül, hogy ez
különösebben gátolná a felvilágosodást. [...] Azonképpen köteles a lelkész
katekizmustanítványainak és gyülekezetének az általa szolgált egyház hit¬
vallása szerint prédikálni, hiszen e feltétellel alkalmazták. Ám tudósként
teljes szabadsága, sőt elhivatottsága van arra, hogy a közösség elé tárja gon¬
dosan megrostált és jóindulatú gondolatait ama hitvallás hibáiról, s javas¬
latokat tegyen a vallás és egyház megjavítására. S ebben semmi sincs, ami
összeütközésbe kerülhetne a lelkiismerettel. Mert amit hivatalából kifolyólag
mint egyháza képviselője tanít, azt olyanként teszi, akinek e tekintetben
nincs szabad keze arra, hogy saját vélekedése szerint tanítson, hanem az a
megbízatása, hogy előírás szerint, más nevében beszéljen. Így fog szólni:
egyházunk ezt meg ezt tanítja, ilyen és ilyen bizonyító okok alapján. Majd
gyülekezete számára levonja az összes gyakorlati tanulságot azokból a téte¬
lekből, amelyeket ő maga nem írna elő teljes meggyőződéssel, de amelyek¬
nek előadását mégiscsak nyugodt lélekkel vállalhatja, hiszen nem egészen
lehetetlen, hogy igazság vagyon bennük, vagy hogy legalábbis nincs bennük
semmi, ami ellentmondana a benső vallásnak. Mert ha úgy vélné, hogy ilyen
ellentmondást talál, akkor sem láthatná el tiszta lelkiismerettel hivatalát,
s le kellene azt tennie. Az az észhasználat tehát, amelyet egy alkalmazott
tanító gyülekezete előtt gyakorol, pusztán magánhasználat, mivel akármi¬
228