Page 229 [229]
Szöveggyűjtemény
Immanuel Kant:
válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás?" (részletek)
A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság
az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék.
Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában,
hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése
nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! — ez
tehát a felvilágosodás jelmondata.
Restség és gyávaság okozza, hogy az emberiség oly nagy része, habár a
természet már rég felszabadította az idegen vezetés alól, szívesen kiskorú
marad egész életében, s azt is, hogy másoknak oly könnyű ezek gyámjává
feltolni magukat. Kiskorúnak lenni kényelmes. Ha van egy könyvem, amely
eszemül, egy lelkipásztorom, aki lelkiismeretemül szolgál, s egy orvosom,
aki megszabja az étrendemet stb., akkor igazán nincs szükségem arra, hogy
magam fáradozzam. Ha fizetni tudok, nem kell gondolkodnom, elvégzik
helyettem mások ezt a bosszantó munkát. S hogy az emberiség legnagyobb
része (s közte az egész szépnem), túl azon, hogy fáradságos, fölöttébb ve¬
szélyesnek is tartsa a nagykorúságig teendő lépést, arról már ama gyámok
gondoskodnak, akik jóságosan magukra vették a rajtuk való felügyeletet.
Miután elbutították jószágaikat, s gondosan vigyáztak, nehogy e jámbor
teremtmények egy lépést is tehessenek ama járókán kívül, amelybe bezárták
őket, megmutatják nekik az őket fenyegető veszélyeket, ha megpróbálnának
egyedül járni. No, a veszély éppen nem olyan óriási, mert néhány esés árán
végül csak megtanulnának járni; de egy ilyen példa mégiscsak megfontolttá
tesz, és visszarettent minden további kísérlettől.
Az egyes embernek nagyon nehéz tehát a szinte természetévé vált kis¬
korúságból kivergődnie. Valósággal megszerette, s egyelőre valóban kép¬
telen arra, hogy a saját fejével gondolkodjék, mivel soha nem is engedték,
hogy megpróbálja. A természeti adottságok értelmes felhasználásának vagy
inkább a velük való visszaélésnek mechanikus eszközei: a szabályzatok és
formulák — az örökös kiskorúság béklyói. Még aki levetné azokat, az is csak
bizonytalanul ugranék át a legkeskenyebb árkon is, mivel nem szokott hozzá
a szabad mozgáshoz. Ezért csak keveseknek sikerült, hogy önálló szellemi
tevékenységgel kilábaljanak a kiskorúságból, és biztosan járjanak.
Ám, hogy egy közösség váljék felvilágosodottá a maga erejéből, az sok¬
kal inkább lehetséges, sőt, ha szabadságot engednek neki, majdnem elma¬
radhatatlan. Mert mindig lesz néhány önállóan gondolkodó ember, még a
nagy sokaság kinevezett gyámjai között is, akik levetvén a kiskorúság igáját,
5 Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás. In uő. Történelemfilozófiai írások.
Forditotta Vidranyi Katalin, Ictus, Budapest, é. n. 13-22.
227