OCR
ETIKA: , AZ ALKALOM HIÁNYA"? forrásával, Istennel, végső célunkkal. Erkölcsi értéket, jót csak az képvisel, ami alkalmas arra, hogy a végső célhoz közelebb hozzon bennünket. E közeledés mértéke synthetikus rendben értelmünk irányítása, amelynek helyes vagy helytelen volta az elérendő cél vagy tárgy természetétől függ, amiről megint az Isten eszméit visszatükröző törvények biztosítanak bennünket. Ezért az erkölcsi élet tulajdonképeni külső tényezője a törvény, amely a legalacsonyabb fokon mint a jogosult tekintély határozata lép elénk, kötelező erejét pedig a természet és Isten örök törvényeivel való megegyezéséből meríti. Így lesz az analysis rendjében az erkölcsiség végső forrása és próbaköve a lex aeterna, az örök szükségességet kifejező isteni eszme, amely a teremtménynek Istenben való részesedését és a feléje való közeledését szabályozza. Ennek foglalata a legfőbb erkölcsi elv (épúgy, mint értelmünkre nézve az elméleti észelv): a jót cselekedni, a rosszat pedig kerülni kell. Ebből a szempontból tehát Isten erkölcsi életünk irányítója, úgy, hogy minden igazságos törvény éppúgy Isten szava, mint értelmünk amaz ítélete, amelyet lelkiismeretnek mondunk. Ezen kívül azonban Isten cselekvőleg is beavatkozik feléje való törekvésünk irányításába a kegyelem révén. Ennek ismertetésével zárja le szent Tamás általános erkölcsi elmélkedéseit. Az erkölcstan második, terjedelmében is a Summa leghosszabb része (Secunda secundae: II-II.) lelki életünk egyes szerveinek leírásával foglalkozik. A három isteni erény (hit, remény, szeretet) meg a sarkalatos erények (okosság, igazságosság, bátorság és mérséklet) keretében rajzolta meg szent Tamas a jellemes és jellemtelen ember arcképét. Jellem-jellemtelenség, erény-bűn — ezek öltenek itt testet, ezeknek adott szent Tamás oly markáns és élénk színezetű kifejezést, hogy e benyomást soha többé ki nem törölhetjük lelkünkből. A nyugodtság, az öntudat, az erő és a legteljesebb harmonia, amit csak a végtelennek a lélekben lakozása kölcsönözhet az embernek, jelenik meg a jellem, az erény arcán, míg a bűn, a jellemtelenség az emberiből kivetkőzött és végleg kiaszott torzalakot mutatja. Nem a szónoki hév, nem a költői képek, hanem az igazság megrendítő érveinek ecsetjével festette meg szent "Tamás e képet. Ez Summájának a gyöngye, legszebb, legkevésbbé megértett és értékelt, bár igen sokat dicsért része. A céltudatos ember anatómiájának szeretném nevezni erkölcstanának ezt a részét. Az anatómus szakképzettségével boncolja részeire az erkölcsi élet organizmusát, ennek az éleslátásával és lelkiismeretességével keresi föl a jelentéktelennek látszó szerveket és idegszálacskákat is. A mai kor embere talán mosolyog ezen a munkán s szánakozva gondol arra, aki ezt a sok különféle , lényecskét" felfedezni vélte s ezek létezésében hinni tudott. A bölcseletileg nem iskolázott elme tényleg csak így gondolkozhat s ez körülbelül megfelel a havasi pásztornak az anatómiáról alkotott fogalmával. A szakember azonban a Summa e gyöngyét azzal a gyönyörűséggel tanulmányozza, amellyel az orvos a modem technika 218