Oldal 127 [127]
OCR
A normatív etika három irányzatáról és fájdalom értéke egzakt módon meghatározható, másrészt pedig azt, hogy a különféle élvezetek akár minőségi különbségeik ellenére is összevethetők. Az első előfeltevéshez kapcsolódóan Bentham hét olyan tényezőt határoz meg, amit figyelembe kell venni egy élvezet vagy fájdalom értékének meghatározásakor (a fájdalom vagy öröm intenzitása, tartama, bizonyos vagy bizonytalan jellege, közeli vagy távoli mivolta, termékenysége, tisztasága és kiterjedése).?6 Ezt követően csak összegezni kell a számszerűsített fájdalmakat és élvezeteket: , Ha az egyenleg az élvezet oldalára billen, ez fogja adni a tett egészében véve jó tendenciáját [...]; ha a fájdalom oldalára, egészében véve rossz tendenciáját." Ezt a látszólag egyszerű eljárást mindkét említett előfeltevés mentén kritikával lehet illetni. Egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy az egyén — megfelelő önismeret vagy önreflexió hiányában — képes megbízhatóan felmérni, hogy mi okoz számára örömöt. Ráadásul, ha már az egyén sem képes saját boldogságának felmérésére, akkor hogyan tudná ugyanezt helyette valaki más, például a politikai döntéshozó megtenni? A kritika másik iránya az élvezetek összevetésével kapcsolatos. Bentham szerint a boldogság ,kvantifikálható" (kifejezhető egy szám segítségével), és az egyéni boldogságok összevethetők, mivel azok nem minőségükben, csak mértékükben térnek el egymástól. A boldogságnak nincsen több, minőségileg különböző fajtája, hanem egyetlen érzéssel, az élvezettel van kapcsolatban, amelyet a legkülönfélébb dolgok válthatnak ki az emberből a Shakespeare-drámáktól kezdve a sporteseményekig, az orosz kaviártól kezdve a lekváros buktáig. Ha el is fogadjuk, hogy az egyén szintjén a különböző örömök minőségtől függetlenül összeadhatók, egy következő, még nehezebb kihívással szembesülünk a személyek közötti, ún. , interperszonális" szinten. A másik ember tudatához való közvetlen hozzáférés hiánya egyes nézetek szerint egyenesen ellehetetleníti a boldogság személyek közötti , pontos", a kardinális hasznosság követelményeinek megfelelő összevetését.?? Bentham haszonelvüseget John Stuart Mill (1806-1873) fejlesztette tovább a XIX. században. Mill azt állítja, hogy az élvezetek között nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbségek is vannak, illetve hogy , a hasznosság elve minden további nélkül összeegyeztethető annak elismerésével, hogy > Härsing 2010, 170. 26 Bentham 1977, 707-709. 27 Uo. 709. 38 Hampton 1997, 126. 3 A hasznosság , kardinális" megközelítése szerint a hasznosság számokban kifejezhető, míg az ,ordinális" felfogás csak sorrendet tart felállíthatónak ebben a tekintetben. Hampton szerint egyének között legfeljebb ordinális összehasonlításokat lehet tenni (pl. ,X személy boldogabb, mint Y személy"), de azt nem tudjuk megmondani, hogy X pontosan mennyivel boldogabb Y-nál, mert nincs hozzáférésünk sem X, sem Y tudati állapotához. Hampton 1997, 127-128. 125
