Oldal 120 [120]
OCR
BIRHER NÁNDOR egy másik fajta kommunikáció is?" Mindez pedig csak úgy lehetséges, hogy mindkét kommunikáció célja az ember (és nem a szerepei) érdeke.3 Önmagában az egyes alrendszerek szerepeket erőltetnek az egyénre és a közösségre egyaránt. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a különböző alrendszerek (mégiscsak létező) kommunikációja rávilágítson arra, ami a szerepek mögött van. Talän pontosan ennek a kommunikációnak lehet a lényegi hordozója az erkölcs. Bibó István értelmezése szerint az ,: . Abszolút etikai értékek tehát a szubjektív erkölcsi élményeken, majd a relatív érvényességű, objektiválódott erkölcsi szabályokon keresztül hatolnak be a jogba, s adják annak etikai tartalmát. Bibó felfogásában ezért a jog nem bír saját a priori értékkel, hanem csupán funkcionalitásában válik értékessé, amennyiben az erkölcsi szabályok által közvetített etikai értékeket hatékonyan képes érvényesíteni. A jog értékelésének alapja így a hatékonyság aspektusa lesz, ami azonban — összefüggésben az objektivációknak a közösség lelki egyensúlyának fenntartásában játszott szerepével — éppen az egyéni morális élmények szintjén válik smérhetővéc. A jog tehát a maga igazolását az elsődleges erkölcsi tapasztalatokból nyeri." Mindez rendkívül érdekes vizsgálati terület az állam és az egyén viszonyában, a jog alrendszeréből kiindulva, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Bibó elmélete pontosan az ellenkezője annak a rendszerelméletnek, amivel Luhmann a multikulturális társadalmat kívánta megalapozni. Pontosabban Bibó az erkölcsöt nem patológiás diszfunkcióként, hanem a kommunikációt lehetővé tevő szükségszerűségként fogta fel. | Napjainkra a kérdés ismételten időszerűvé vált. Atalakult a társadalmi szerveződés, hiszen a kommunikáció egy nemzetek feletti globális tudományos és kereskedelmi világot hozott létre. Ennek a szabályozása új kihívásokat jelent. Hogy ezeket a kihívásokat jobban meg tudjuk érteni, illetve képesek legyünk a kihívásokból fakadó kockázatok kezelésére, két irányba kell lépéseket tennünk: meg kell vizsgálni azokat az alapokat, amelyekre a múltban (történelemben) a társadalom épült. A másik irány a jövőbe mutat: 3 , Az etikai megítélés nem jogilag transzcendens értékelése jogi tényeknek, hanem oly normatív tényező, mely elevenen részt vesz abban, hogy bizonyos tények jogi tényekké válnak-e vagy sem. Nem a jogi érvényesség kivirágzott, magasrendű formáit támadja vagy erősíti meg, hanem annak elsődleges jogi élményekbe ágyazott gyökereit vágja el, vagy tartja életben." Bibó I.: Jogerő, jogi tévedhetetlenség, szuverenitás. In Az állambatalmak elválasztása. Bibó István munkái 1. Argumentum - Bibö István Szellemi Műhely, Budapest, 270. 4 H. Szilágyi István: Etika, erkölcs és jog Bibó István bölcseletében. 70//e Lege, 3 (1) 2013, 8. http://tollelege.elte.hu/sites/default/files/articles/hszilagyiveg.zsa_.pdf 118
