Page 87 [87]
OCR
Az erkölcs néhány jogi, filozófiai és etológiai aspektusáról helyes megértéséhez mindig konkrét jogrendszerekből célszerű kiindulni. Feltétlenül szükséges továbbá tekintetbe venni az adott jogrendszereket övező kulturális környezetet is, hiszen — mint Kohler több mint száz éve figyelmeztetett — minden civilizáció a saját szükségleteinek és céljainak megfelelő jogot alakít ki a maga számára." A jog kultúraalapú megközelítése azonban nem szükségképp vezet el egyfajta jogelméleti agnoszticizmushoz. Az a körülmény ugyanis, hogy az egyes civilizációk — tételezik-e vagy sem önértékként a jogot, — pozitív értéknek tekintik-e a jogot, vagy valami szükséges rossznak vélik-e, illetve hogy — jellemzően milyen sartalommal toltik meg jogi természetű előírásaikat, csupán akkor jelentené, hogy a jog teoretikusan fel nem tárható, ha e mozzanatokon túl nem volnának olyan tényezők is, amelyek alapján bizonyos közös pontokat találhatunk az egyes jogrendszerekben és jogi kultúrákban. A közös pontok közül itt most kettőt emelünk ki. Egyrészt a jog mély kapcsolatát a vallási hiedelmekkel és a transzcendenciaval, masrészt az emberré válás, az evolúció folyamatával és az etológiai, bumánetológiai jelenségekkel. Míg a jog kultúraalapú megközelítése alkalmas az egyes jogrendszerek differenciáinak feltárására, a bumánetológiai megközelítés a jog általános vonásainak megragadását ígéri. A vallási és a transzcendenciát érintő szempontok pedig sajátos kapcsolafot teremthetnek a két nézőpont között. A vallás ugyanis — amint arra Toynbee figyelmeztet — kultúrköröket teremteni és szervezni képes jelenség, "" másfelől azonban az emberiség olyan sajátosságainak és felismeréseinek foglalata is, amelyek évmilliókon keresztül alakultak ki és váltak sokszor tudatos, sokszor tudattalan, de legtöbbször kevéssé racionális irányítóivá az emberi és a társadalmi cselekvéseknek. Rá kell mutatni egyúttal arra is, hogy bár a jog kulturális jelenség, a £u/túra viszont evolúciós jelenség, mégpedig számos etológiai-humánetológiai mozzanattal. A jog tehát rendelkezik bizonyos közvetlen evolúciós, humánetológiai meghatározottságokkal, ám egyúttal olyan kulturális tényezők is befolyásolják létét (szemléletmódját, konkrét intézményeit), amelyek szintén humánetológiai tényeken alapulnak. A jog így több szinten is humánetológiai meghatározottságú. Ebből következően — amennyiben a jogról helyesen és a valóság tényeinek alapján kívánunk gondolkodni — a jog humánetológiai szempontú vizsgálata aligha kerülhető meg. A következőkben néhány, a jog létrejötte szempontjából fontos humánetológiai tulajdonságot veszünk szemügyre. Megjegyzendő azonban, hogy az emberi magatartás (és így a jog) etológiai megközelítése paradox módon éppen azon a Nyugaton kelt némi megütközést ma is, amely maga kezde5 Kohler 1885. 16 Vo. Toynbee 1934-1961. 85
