Seite 63 [63]
Természetjogállam
is következik, hiszen ha nem számolhatunk egy leremtő céltudatos műkö¬
désével, akkor semmi okunk vélelmezni, hogy az univerzum valamiképpen
emberközpontú, , emberre szabott" lenne, olyan vonásokkal bírna, amelyek
megkönnyítik az emberi vágyak, célok, szempontok maradéktalan érvénye¬
sülését.! Azt kell feltételeznünk, hogy az emberiség véletlenül keletkezett
egy olyan világban, amely teljesen közömbös a sorsunk iránt (mint bármi
egyéb iránt is), és csak magunkra számíthatunk, amikor megpróbáljuk a
Mindenség egy kis szeletét emberi életre alkalmasabbá tenni. [...]
Az univerzum azonban nem csak abban az értelemben közömbös az em¬
ber iránt, hogy nem tartalmaz kozmikus biztosítékokat, automatikusan mű¬
ködő mechanizmusokat céljaink megvalósulásának érdekében. Nem is , vár
el" tőlünk semmit: nem intéz hozzánk , felszólításokat", nem ad nekünk
„rendeltetest”, nem ,tűz ki" a számunkra megvalósítandó vagy tiszteletben
tartandó értékeket. Hiszen az efféle , elvárásokhoz" is valamiféle isteni tudat
kellene. Célokat kitűzni, dolgokat értékeseknek tekinteni is csak az ember
képes. (Ha most eltekintünk a Földön kívüli civilizációk lehetőségétől.) [...)]
Az értékek emberi eredetének gondolata első pillantásra szorosan összefo¬
nódik Isten létének tagadásával. Am ha közelebbről megvizsgáljuk e kérdést,
látni fogjuk, hogy a két probléma szétválasztandó. Az [...] említett ,kény¬
szerű gyakorlati agnoszticizmusnak", mint láttuk, a módszertani ateizmus a
velejárója: Istent zárójelbe teszik, nem hivatkoznak rá, amikor közügyekben
hozandó döntéseket előkészítő eszmecserét folytatnak különböző világnéze¬
tű emberek. Ám a hívők maguk között [...] adottnak veszik Isten létezését,
, kinyitva a zárójelet". (Mi is ezt fogjuk tenni a jelen kötet III. részében.)
Ugyanakkor — nézetünk szerint — az értékek objektivitásának állításával
nem tehető meg többé ugyanez. Az a felismerés, hogy világunkban nincse¬
nek objektív értékek, bizonyos értelemben időtálló tudományos eredmény,
amelynek igazsága független attól, hogy feltételezzük-e Isten létezését. [...]
[J]ló érvek szólnak amellett, hogy gyakorlatunk során adottnak vehetjük:
nincsenek objektív értékek a világban, hanem az érték léte feltételezi az ér¬
tékelőkét is, az ő elméjük hordozza azokat a preferenciákat, amelyek alapján
értéket tulajdonítunk az univerzum bizonyos dolgainak. [...)]
Nem csökkenti-e ez tovább az emberi társadalmat védő erkölcsi normák
hitelét, s nem idézi-e föl az anarchia veszélyét? [...)]
Hiába ismerjük föl, hogy objektíve nem léteznek értékek, ettől még meg¬
maradnak szubjektív preferenciáink (pl. az objektív értékek hiányát felismerő
tudósban legalább az igazság utáni vágy), s ezek a preferenciák valóságosan
1 Az antropikus elvről szóló spekulációkban hangsúlyozott tények legföljebb egy egészen
minimális értelemben , emberbarát" univerzumról tanúskodhatnak, az emberi élet és meg¬
ismerés elemi feltételeinek létrejöttéről; hiszen azt saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy
vannak a világunkban katasztrófák, elemi csapások és egy sor egyéb természeti körülmény,
amelyek miatt még az emberiség megsemmisülésének lehetősége sem zárható ki.
61