Page 107 [107]
NYELVEK HÍDSZEREPBEN
EURÓPA REGIONÁLIS ÉS IDŐSZAKOS KÖZVETÍTŐ NYELVEI
Vannak olyan közvetítő nyelvek, amelyek nem terjednek túl egy kontinens ha¬
tárain, hanem leginkább egy-egy birodalomhoz és időszakhoz köthetők. Ebből
következik az, hogy ezek a nyelvek addig tölthetik be a hídszerepet, ameddig a
központi hatalom erős. A birodalmak megszűnésekor vagy meggyengülésekor a
nyelv hatóköre is csökken. Felmerülhet persze a kérdés, hogy tekinthető-e köz¬
vetítő nyelvinek az a helyzet is, amikor a gyarmatosító a meghódított területek
őslakosságának a nyelveit visszaszorítja, és a magáét teszi a helyébe. Értelmezé¬
sünk szerint a közvetítő nyelv elfogadása az érintett nyelvközösségek oldaláról
önkéntes, presztízse magas, emellett a hatóköre — az angol kivételével — csak egy
szűk társadalmi rétegre terjed ki, ezért a gyarmatosítást nem soroljuk ide.
A francia nyelv
A diplomácia nyelveként is használt latint a 16. század folyamán fokozatosan
váltotta fel egy erősödő, tudatosan kidolgozott neolatin nyelv, a királyi udvar
által használt francia. Már 1539-ben megszületett az a rendelet, amely előírta
Franciaországban a francia nyelv használatát a jog és közigazgatás területén."
Tíz évvel később, 1549-ben pedig megszületett az első nyelvművelő (nyelvterve¬
ző) munka is Joachim du Bellay francia költő tollából (Défense et Illustration de
la langue francaise / A francia nyelv védelme és dicsérete), amely nemcsak a
francia nyelv kimunkálásáról szól, hanem arról is, hogyan lehet a presztízsét
növelni, és minél szélesebb körben elterjeszteni a nemzetközi színtéren és Fran¬
ciaország területén egyaránt. Ez az írás egyészt azért fontos, mert rámutat arra,
hogy a saját terminológiával, kidolgozott gyrammatikával és helyesírással nem
rendelkező nyelvek magukban rejtik a félreértelmezés lehetőségét, így nem al¬
kalmasak egy magasabb társadalmi igény kiszolgálására. Másrészt pedig azért
jelentős, mert a 16. század közepén megfogalmazza a sztenderdizált és kodifikált
nyelv lényegét: a saját nyelvközösség számára is elfogadottá, magas presztízsűvé
kell tenni a kiválasztott nyelvváltozatot ahhoz, hogy kiemelkedhessen a vele egy
területen honos többi népnyelv közül, és hivatalossá válása ne csak papíron,
hanem a gyakorlatban is megtörténjen.
A francia udvar nyelve — az igen magasra értékelt francia kultúrával együtt
— a tudatos tervezés és irányítás ellenére elég lassan, de biztosan terjedt az euró¬
pai arisztokrácia körében. XIV. Lajos korában, 1714-ben jött létre az első francia
154 Csernusné Ortutay Katalin: Nyelvtörvények, elnemzetlenítés, História, XXIV. évf., 2002, 9—10, 36.
* 105 +