Oldal 71 [71]
OCR
KELET-KÖZÉP-EURÓPA MINT NYELVTUDOMÁNYI KUTATÁSI TEREP megjegyzi, ? hogy ugyan az ország hivatalosan többnyelvű, a nyelvi nemzet fogalma nem használt fogalom, olyan állampolgárok, akik két vagy három nyelven a grosjean-i értelemben vett kompetenciákkal rendelkeznek, alig vannak. Inkább az értelmiség körében gyakori a saját nyelv mellett két másik helyi nyelv megtanulása. A társadalmi kétnyelvűség típusai Az egyéni kétnyelvűség egy adott társadalmi környezetben valósul meg, amely lehet természetes folyamat, de kényszerűség is. Az első — (L1) és masodik nyelvhez — (L2) valé viszony, a beszélő attitűdje szempontjából két fő csoportot lehet elkülöníteni: a hozzáadó (additív) és a felcserélő (szubtraktív) kétnyelvűséget. Az elsőt az egyén pozitívumként, a másikat negatívumként éli meg. Ha a nyelvpolitikai környezet támogató jellegű, akkor a két- és többnyelvűséget alkotó nyelvek egymás mellett, funkcionális egységként működnek, ha viszont nem, akkor a nyelvi kisebbség eredeti nyelve visszaszorul a társadalmi színterekről. Az előbbi típus, amely a kisebbségi közösségek számára hozzáadó típusú kétnyelvűséget jelent, feltételezi, hogy az állam támogatja és hosszú távon biztosítja az anyanyelv megtartását egyebek között azzal, hogy a nyilvános színtereken való használatát nem korlátozza, emellett lehetőséget teremt arra, hogy a beszélők a többségi nyelv magas szintű tudásának birtokában, nyelvi hátrányok nélkül érvényesüljenek a munkavállalás, az oktatás stb. területén. Ez a kétnyelvűség stabil identitáselemként van jelen az egyén és a közösség életében. Ennek a típusnak az alapfeltétele a pluralista nyelvideológia és nyelvpolitika, valamint a nemzetiségpolitikában a tolerancia, a támogató attitűd, aminek egyebek között a többségi nyelv hatékony, környezetnyelvi jellegű oktatásában is meg kell jelennie. Kelet-Közép-Európában nem mondható tipikusnak ez a fajta kétnyelvűség. A nyolcvanas évek Jugoszláviájából a vajdasági autonómiával kapcsolatos, valamint a szlovéniai pluralista gyakorlat sorolható ide. Észak-Európában pedig Finnország a svéd kisebbségnek biztosított nyelvi jogokkal és ezek megvalósulásával a mindennapi életben (feliratok, érettségi svéd nyelvből a finn iskolákban) valódi példát adott arra, hogyan működhet egy kedvező társadalmi környezetben az additív minta. A felcserélő kétnyelvűség ezzel szemben azt jelenti, hogy a többség hivatalos nyelve fokozatosan háttérbe szorítja a kisebbségi nyelvet, csökken a használati 93 Oplatka András: Élet egy négynyelvű országban, in Oplatka András — Szalayné Sándor Erzsébet (szerk.): A többnyelvüseg svajci modellje, Budapest, Osiris, 1998, 19-27. +69 »
