Page 151 [151]
OCR
AZ ÖNIDÉZÉS sow tényét egy hivatkozás jeleníti meg. A két végpont között pedig az idéző tevékenységet és az idézetet, azaz a perspektivizációt különböző mértékben megjelenítő idézések helyezkednek el. Ezeken kívül mindenképp szólnom kell azokról az esetekről, melyek - az idézés nyitott kategóriaként történő értelmezését megvalósítva — a hivatkozásokba tett jelölések által (I. és vö.) finom átmenetet képeznek az idézés és a tágan értelmezett intertextualitás között. Ezáltal az mondható el, hogy a tudomány szakszövegeiben a szövegalkotó a tudás megosztásának céljából egy másik diskurzust vagy annak egy részletét az idézés művelete által a kanonizáció folyamatának részévé is tehet. AZ ÖNIDÉZÉS Az önidézés megvalósulhat akkor, amikor az aktuális megnyilatkozó a saját korábbi, írott nyelvi tevékenységét teszi hozzáférhetővé mások számára, de emellett lehetősége van arra is, hogy a korábban elhangzott beszélt nyelvi diskurzusát idézze. Mind a két esetben meghatározóvá válik az, hogy az idézni kívánt írott vagy beszélt nyelvi diskurzus milyen idő-, illetve térbeli távolságban van az aktuális megnyilatkozó aktuális pozíciójától: az idézni kívánt diskurzus egy korábban elhangzott diskurzusból származik, vagy az aktuális diskurzus részeként jelenik meg. A fejezetben az önidézést arra is fel kívánom használni, hogy bemutassam, az idézés nemcsak az intertextualitás, hanem az intratextualitäs (autotextualitás)?? jelenségét megvalósítva is megalkotásra kerülhet. Dállenbach az önidézés jelenségéhez kapcsolódva három alapvető esetet különít el: az önidézést, a rezümét és a variánst." A kutatásban arra is rá kívánok világítani, hogy az önidézés funkcionális vizsgálatában e kategóriák felvételét meg lehet tenni, de a közös művelet mindhárom esetben az, hogy az aktuális megnyilatkozó saját múltbeli ’en’-jehez kapcsolódó megnyilatkozást (vagy annak egy részletét, illetve összegzését) az idézés lehetőségén keresztül hozzáférhetővé tesz mások számára. Tehát az önidézés jelensége is többfajta konstruálási lehetőséget valósíthat meg, az önidézés nyitott kategóriaként való értelmezésére lehetőséget adva. Jelen fejezetben két olyan igealakkal konstruált idézéseket vizsgálok, amelyek az aktuális megnyilatkozónak elsősorban a beszélt nyelvi tevékenységét tehetik #23 Läsd Dällenbach: Intertexte et autotexte, 1976, 382-396. 124 Lásd bővebben Diskurzusköziség, intertextualitás fejezetben. s 149 "
