Oldal 150 [150]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN soa kontextualizälhatö. Az idéző részben alkalmazott kontextualizáló elemek az idéző konstrukciókra jellemzővé válnak. A fentiekkel összekapcsolva az válhat meghatározóvá, hogy a szabad függő idézési módban - a többi idézési módhoz képest dominánsabban - figyelhetők meg az idéző adaptív tevékenységét érvényre juttató értékelő nyelvi elemek alkalmazása. Ezek használatával az idézet hozzáférhetővé tétele szintén az adott szöveg jelentéséhez igazítottan jelenik meg, a beágyazódás nagyobb fokát eredményezve. Az idézett szöveg vagy annak egy részlete különböző módon és mértékben válhat hozzáférhetővé. Az idézési lehetőségek nyelvi konstrukciói az idéző adaptív tevékenységét, az idézetnek az aktuális szöveghez való hozzájárulását, annak módját és minőségét határozzák meg, az idéző szubjektivizációs eljárásának különböző minőségben és fokon teret adva. Az idézés megalkotása során az idéző az idézésre szánt és az adott diskurzussal, valamint a befogadóval diszkurzív viszonyba kerülve folyamatos döntéseket hoz arról, hogy az eredeti diskurzus tartalma közül mit, hogyan és milyen mértékben rögzít, tesz explicitté, és ezt milyen perspektívából teszi elérhetővé. Ezáltal eltérő fokon válhat explicitté az idéző tevékenységre történő reflektálás, de mindemellett az eredeti diskurzus vagy annak egy részlete is eltérő mértékben és az eredeti kontextusában funkcionáló jelentéséhez képest módosult, de sokkal inkább az adott diskurzushoz igazított, adaptált, aktualizált jelentésben jelenhet meg. Mindezzel együtt az eredeti diskurzus más részeire irányul a figyelem, az adott diskurzusba történő beágyazódása eltérő fokúvá válhat, valamint ez az eljárás az idézési módok mintázataira is hatással van. Az idéző adaptív tevékenysége tehát nem csupán -— az intertextualitás lehetőségét kihasználva — az idézetnek az adott diskurzusba történő bevonására, hanem annak minőségére és módjára is kiterjed. A tudomány szakszövegeit alapvetően a tudás megosztása jellemzi. A szövegalkotó a tudást a befogadóval a kettejük között létesülő közös figyelemirányítás során kívánja megosztani. A tudás megosztása tehát meghatározó tényezővé válik az idézés során, az ezzel együtt járó figyelemirányítás pedig az idézések nyelvi konstruálására is hatással van. Az aktuális szövegalkotó ugyanis a tudás megosztása során ebben a diskurzustípusban megteheti, hogy magát a tudást és nem annak forrását helyezi előtérbe. Az intertextualitás fogalmán keresztül is értelmezhető idézés az explicitség eltérő fokozataival jellemezhető. Az idézés ezáltal egy egyenesen képzelhető el, melynek egyik oldalán a maga teljességében megjelenő idézések találhatók, tehát azok, melyekben az eredeti diskurzus kontextusa, az idéző tevékenység és az idézet is expliciten megjelenik. A másik végpontot azok az idézések képezhetik, melyekben az idéző tevékenységet és ezzel együtt az intertextualitás + 148 +
