Page 116 [116]
OCR
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN explicitté. Ebben az esetben a mutató névmási elemek az idézetre történő rámutatás megvalósítása során a diskurzusdeixis funkcióját töltik be.?? E nyelvi elemek az általuk előhívott metaforikus jelentésképzéssel ekképp a diskurzus szerveződését teszik reflexió tárgyává, a sajátos funkciómegoszlás következményeként — Az idéző rész megalkotásában teoretikusan megfogalmazottakra hivatkozva - a palatáris mutató névmások a szövegalkotóhoz való (metaforikus) ’közelseget’ (17a), a velärisok a hozzä képest értelmezhető távolsägot’ (17b) is kifejezhetik.’** Ezekben a nyelvi elemekben tehát az idéző aktív, figyelemirányító tevékenysége reprezentálódik, kifejezésre juttatva azon döntéseit, hogy mennyire kívánja az adott diskurzust a szövegvilág részévé tenni, illetve miként kívánja a figyelmet az idézetre irányítani. A vizsgálatban ezekkel kapcsolatban az válik kérdéssé, hogy milyen arányban jellemzik az egyenes idézést a palatális vagy a veláris nyelvi elemek, illetve az idézés öszszetevőire jellemzővé válik-e az, hogy melyiket alkalmazzák. E példákhoz képest az idézést a grammatikai függéssel jellemezhető, összetett jelenetként megvalósító konstrukciókban — a (17c) szabad függő, illetve a (17d) függő idézéseiben — az idéző főmondatban szereplő veláris hangrendű mutató névmás a két eseményt megjelenítő tagmondat közötti grammatikai függést (is) reprezentálja, sematikusan dolgozza ki alaptagjának (írta, mondta) egy fogalmi alszerkezetét, és arra ,,utal”, hogy ezt az alszerkezetet a mellékmondat dolgozza ki. Ebben a pozícióban ez a nyelvi elem utalószóként (is) működik. Ezzel együtt akatafora*” szerepét is betdlti, mivel részleges reprezentacidval utal a posztcedensre, magára az idézetre. A mutató névmás utalószói szerepbe kerülését Laczkó egy grammatikalizációs folyamat végeként határozza meg, és e nyelvi elem funkcióinak grammatikalizációs sémáját a következőkben összegzi: geszturális deixis > eseménydeixis > diskurzusdeixis — anafora — utaldsz6.*” Jelen vizsgálatban a fő kérdés az lesz, hogy a mutató névmási elem utalószóként valóban eltávolodik-e a deixis műveletének kifejezési lehetőségétől, vagy vannak olyan esetek, amikor ez az elem utalószói funkciója mellett meg tudja valósítani a diskurzusdeixis műveletét is. E kérdések mentén a mutató névmás jelenlétét és működését az előző fejezetben kialakított nyelvi mintán vizsgálom. A vizsgálat hipotézise, hogy (i) a 343 Vö. Csontos: Figyelemirányítás a mondás konstruálásában, 2022, 141-—164. 344 Vö. Tátrai: Bevezetés a pragmatikába, 2011, 145; Laczkó Krisztina: Térdeixis és mutató névmások a magyarban, in Laczkó Krisztina -Tätrai Szilárd (szerk.): Elmélet és módszer, Budapest, Eötvös József Collegium, 2014, 223-236; ud: A diskurzusdeixis, 2019, 251. 34 Lasd Kugler: Az ôsszetett mondat, 2017, 844-845. 346 Tolcsvai Nagy: A magyar nyelv szövegtana, 2001, 182. 347 Laczk6: A diskurzusdeixis, 2019, 251. s 114 +
