Oldal 94 [94]
AZ IDÉZÉS MŰKÖDÉSE A MAGYAR NYELVBEN
diktál, ellentmona, elriaszt, énekel, feljelent, felolvas, hozzászól, megnyilvánul,
megszólaltat, motivál, zaklat. A többi 294 idéző ige a Mellékletben látható.
Azoknál az igéknél, amelyek az idézés megvalósításában is részt vesznek,
tehát idéző igéknek tekinthetők, a MONDÁS kidolgozása és megjelenítése alapján
a következő összegző megállapítások tehetők.
A MONDÁS konstrukciótípus sémája úgy írható le, hogy valaki saját akaratából
(mond) vagy mások által arra késztetve (bevall) a mediális közvetítettség formá¬
ját kihasználva (mond, beszél, ír) nyelvi tevékenységet folytat. E sémában a mi¬
nimális összetevők: az elsődleges cselekvő figura, akihez a mondás létrehozása
köthető (, valaki") és akinek a tevékenysége magára a nyelvi tevékenységre irányul,
tehát részben arra, amit mond (, valamit"), részben a befogadóira (, valaki(k)nek").
Az idézés folyamatában, a MONDÁS hozzáférhetővé tétele során működésbe
lép a MONDÁS forgatókönyve, amelynek része, aki mond valamit, akinek mond¬
ja és amit mond. A valakinek a nyelvi tevékenysége ugyanis mindig számít egy
befogadóra, még akkor is, ha ez a konstruálás során nem kerül a figyelem előte¬
rébe. A háttérben a MONDÁS-hoz kapcsolódó egyéb elemek is működésbe lépnek:
a MONDÁS mindig térben és időben megy végbe. A MONDÁS konstrukciótípus
sémájának az idézésben történő megvalósulását meghatározza, hogy a
konceptualizáció során az idéző miként dolgozza fel a KOMMUNIKÁCIÓ jelenetét,
és ebből a jelenetből mit, hogyan és milyen mértékben kíván az előtérbe helyez¬
ni, illetve megjeleníteni.
A Mellékletben szereplő idéző igék a MONDÁS-t eltérő módon adják vissza. Az
igék abban térnek el egymástól, hogy a MoNDÁS-ból mást dolgoznak ki, más
jelentés-összetevőt, összetevőket jelenítenek meg. A MONDÁS-t reprezentáló
nyelvi eszközök azonos jelentés-összetevője a mondás aktusa, valamint ezen
aktus résztvevői (sematikus figurái) közül az elsődleges figura jellege. Az elsőd¬
leges figura akommunikációra képes emberi lény (vagy metonimikusan?" akként
értelmezhető figura: törvény, könyv, tanulmány stb.). A másodlagos figura a
"közöl valamit! tartalmi alapjára épül, de annak kidolgozása során az igék már
részlegesen különbözhetnek. A következő fejezet (Az idéző igék működése az
idézésben) vizsgálatát felhasználva megállapítható, hogy a mond például alap¬
vetően külön jelenetben dolgozza ki a másodlagos figurát, míg az említ elsősor¬
ban elemi jelenetben.
A MONDÁS-t más cselekvést megjelenítő igék is megvalósíthatják, például:
felhoz, vázol, céloz, ecsetel stb. Ezekben az esetekben a MONDÁS sémájából való
kidolgozás a metaforizáció?"? műveletén keresztül valósul meg. A metonimizáció
294 Horváth: A szereplőkonstruálás mintázatai, 2020.
295 Tolcsvai Nagy: Jelentéstan, 2017, 255—262, 266—268, 274.
s 92 c