Oldal 13 [13]
OCR
BEVEZETÉS között, akkor az az alárendelő mondatviszonyok valamely típusába sorolható." 1988-as tanulmányában az idézést, ezen belül az egyenes idézést már szemantikai kategóriának véli, de definíciójában emellett még megjelenik a szintaktikai összetevő is: ,a grammatikailag jelölt idézés specifikus jelensége a nyelvnek. [...] Az ilyen idézés grammatikai eszközökkel megszerkesztett és grammatikai elemzéssel megragadhaté szôvegtani-mondattani forma”.?° A funkcionális fordulat előtt a függő idézés hasonló értelmezési folyamaton megy keresztül, mint az egyenes idézés. Mivel ez az idézési mód erőteljesebben valósítja meg az alárendelést, ezért a mondattanok részévé válik, ése munkákban elsősorban az idéző mondat és az idézet közötti szintaktikai kapcsolat hangsúlyozása kerül az előtérbe. De emellett az idézett részben megvalósuló, grammatikailag jelöltté váló személy-, idő- és módbeli eltolódások kérdése is szóba kerül," mely - e munkákban még kimondatlanul - az aktuális megnyilatkozó nézőpontjához képest válik értelmezhetővé. Ezekhez képest a szabad függő beszéddel foglalkozó vizsgálatok a nyelvtudomány pluralizálódása és kiszélesedése előtt tartalmazzák az idézés működésére és műveletére irányuló reflexiókat. Ennek okát abban lehet összegezni, hogy ezt az idézést a kutatók egyértelműen parole jelenségnek tartják, ezért úgy vélik, hogy a parole vizsgálatára alkalmas stilisztika és a szövegtan keretén belül nyílik lehetőség a tüzetesebb vizsgálatukra.? Murvai Olga a szabad függő beszéddel foglalkozó monográfiájában ezt így összegzi: , A közlésformák közül az egyenes és a függő beszéd [...] pontosan kijelölhető mondattani szabályai, beszédhelyzethez kötött törvényszerű alkalmazása miatt nem szolgáltatott alapot vitás kérdésekre. A harmadik közlésforma, az egyenes és a függő beszéd 5 Dömötör Adrienne: A magyar nyelv egyenes idézeteinek és idéző mondategységeinek kapcsolatáról, Magyar Nyelvér, 107. évf., 1983/4, 473. 2 Dômôtôr Adrienne: A grammatikailag jelolt idézések a konyvnyomtatas elsé évtizedeiben, Magyar Nyelv, LXXXIV. évf., 1988/3, 285. 2 Vö. például Klemm Antal: Magyar történeti mondattan, Pécs, Pécsi Egyetemi Könyvkiadó, é. n., 567-573. 2 Läsd példäul Bally, Charles: Le style indirect libre en français moderne, Germanisch-Romanische Monatsschrift, vol. 4, 1912/11, 549-556, 597-606; Spitzer, Leo: Zur Entstehung der sogenannten Erlebte Rede, Germanisch-Romanische Monatsschrift, vol. 16, 1928, 327-332; Steinberg, Günter: Erlebte Rede, Ihre Eigenart und ihre Formen in neurer deutscher, französischer und englischer Erzählliteratur, Göppingen, Kimmerle, 1971; Pascal, Roy: The dual voice. Free indirect speech and its functioning in the ninetheenth century European novel, Manchester, Manchester University Press, 1977; Herczeg Gyula: A modern magyar próza stílusformái, Budapest, Tankönyvkiadó, 1975; Murvai: Szöveg és jelentés, 1980; Banfield, Ann: Unspeakable sentences. Narration and representation in the language of fiction, Boston, Routledge, 1982. +11 +
