Page 312 [312]
310 FARKAS JUDIT
lás radikális csökkentése mellett teszik le a voksukat, és nemcsak a nem-megújuló
energiákat, hanem a modern zöld technológiát sem fogadják el. Ez azonban a
városokban nem tűnik kivitelezhetőnek, e helyett ott az a kérdés, hogy hogyan
válhat zöldebbé, hatékonyabbá és fenntarthatóvá az energiafogyasztas.* A modern
technológia ehhez jórészt már adott, illetve a fejlesztések egyre jobb eszközöket
hoznak létre, most már csak az kellene, hogy ezek kiváltsák a korábbi fenntart¬
hatatlan energiaforrásokat és technológiát. Emmett és Nye szerint az energiafo¬
gyasztás csökkentése ma már elsősorban nem technikai, hanem kulturális és
politikai kérdés, és a humán környezettudomány egyik feladata megérteni e
szükséges folyamat lehetséges kulturális mozgatórugóit. Nem meglepő, hogy a
humán környezettudomány elutasítja a ,több energiahasználat — fejlettebb kul¬
túra" tézist, a magas energiafogyasztást éppenséggel problémának tekinti, és e
helyett például a kisebb karbonlábnyomot tekinti üdvözítőnek.
A szerzők az energiafogyasztás mellett az élelemkérdést is körbejárják. Rá¬
mutatnak, hogy az ipari forradalom előtt a városok általában kisebbek voltak,
és a városlakókat a körülöttük lévő falvak látták el friss élelemmel. De akár a
városi házakhoz is tartoztak kertek és kisebb állatok (baromf? tartására alkalmas
hátsó udvarok. Az élelem tehát a közelből érkezett. Az indusztrializáció hatására
mindez nagyban megváltozott, a hűtő, a fagyasztó, a konzerv-ételek, a megnö¬
vekedett szállítási lehetőségek (vonat, gőzhajó) lehetővé tették az élelem távolról
történő szállítását, illetve hosszabb ideig tartó tárolását? Ennek következtében
nőtt az energiafogyasztás, kialakultak a monokultúrák, elindult a specializáció,
ami gazdaságilag hatékonyabb termelést eredményezett. Ma már jól tudjuk, hogy
ez miként hatott vissza a tájra, a fajokra, a természeti környezetre, de ugyanígy
az emberi egészségre is. A humán környezettudomány is bekapcsolódik a kor¬
társ fogyasztás kritikájába, és hasznos megközelítéseket, értelmezéseket kínál
helyette. A visszafogott fogyasztás, a helyben termelt élelmiszer fogyasztása, a
rövid ellátási láncok mind ilyen lehetőségek (ehhez lásd kötetünk , Az élelmezés
mint globális kihívás" című írását. Emmett és Nye azt is hangsúlyozzák, hogy a
helyben termelt élelmiszer fogyasztása nemcsak a gazdaságról vagy az energi¬
áról szól, hanem a hely iránti felelősség helyreállításáról is. Eznek része lesz az
is, hogy a lakosok úgy tekintenek a városukra, mint egy ökoszisztémára, és
azokat az éttermeket fogják támogatni, amelyek a közeli gazdákra támaszkodnak
(Emmett-Nye 2017: 64).
Az elméletet pedig, miszerint a magasabb energiafogyasztás fejlettebb társadalmat jelent, olyan
példákkal cáfolták, mint Kelet- és Nyugat-Németország esete: Kelet-Németország több energiát
fogyasztott, mint Nyugat-Németország, ugyanakkor mégis a nyugatnémet élet volt a magasabb
színvonalú, ráadásul a keleti részen sokkal több szennyezést mutattak ki (Emmett-Nye 2017:
48). Az erőltetett iparosítás miatt ez az egész szocialista régióra jellemző volt (magyarországi
példákhoz lásd többek között Borvendég-Palasik 2015; Pál 2017; Szirmai 1999).
5; — Tegyük hozzá, hogy mindennek komoly társadalmi hatása is volt. Gondoljunk csak arra, hogy
a nők a hűtőnek és az előregyártott ételeknek köszönhetően könnyebben munkába tudtak
állni, ami magával hozta a bölcsődék és óvodák iránti igényt, a társadalmi szerepek, a fogyasz¬
tási minták megváltozásáról nem is beszélve. (Ehhez lásd: Schadt 2003, Zimmermann 2012.)