Seite 238 [238]
OCR
236 NAGY GYULA A környezeti igazságosság fogalmi keretei A környezeti igazságosság egy komplex fogalom, mely több összetevőből áll. Bár látszólag a fogalom két fő alkotója az igazságosság és a környezet, azonban a környezeti igazságosság tartalmilag és minőségileg is többet takar az említett fogalmaknál, ezért szükséges a környezeti igazságosság fogalmának alkotóelemeit egyenként és a környezeti igazságosságot magát is jellemezni. A környezeti igazságosság definícióját elsőízben az Egyesült Államokban fogalmazta meg az Environmental Protection Agency (EPA): ,.… AZ összes ember tisztességes bánásmódja és bevonása rassztól, bőrszíntől, nemzetiségtől vagy jövedelemtől függetlenül a környezetvédelmi törvények, rendeletek és politikák kidolgozása, végrehajtása és érvényesítése tekintetében. Mindez az egyének, a nemzeti közösségek és az egész nemzet számára biztosítandó. Ez akkor érhető el, ha mindenki ugyanolyan védelmet élvez a környezeti és egészségügyi veszélyekkel szemben, és egyenlő hozzáféréssel rendelkezik a döntéshozatali folyamathoz, hogy egészséges környezetet biztosítson az élet, a tanulás és a munka terén." Ezek alapján a környezeti igazságosság megfogalmazható az emberek egyetemes jogaként az azonos állapotú és minőségű környezethez, melyben egészséges és teljes életet élhetnek (1), egyenlően viselve a társadalmi-gazdasági tevékenységekből, illetve a politikai döntésekből 2) vagy a természeti, természetben lezajló folyamatokból (3) eredő kockázatokat és veszélyeket. Az egészséges környezet biztosításának alapja, hogy tisztázzuk, mit is értünk egészséges környezet fogalom alatt, melynek meghatározása az elmúlt évszázadokban nagy változáson ment keresztül. A környezet a természet azon része, mellyel az ember folyamatos interakcióban áll, az embert körülvevő természetes és mesterséges összetevők egysége, melybe a természeti elemeken túl olyan társadalmi és kulturális alkotók is beletartoznak, melyek befolyásolják az egyéneket és a társadalom működését (Davies 2009). A természet tehát az antropogén jelenlét, az emberi mentális és viselkedési tényezők alapján válik természetből környezetté (Bárdos 20059. A tágabb értelemben vett társadalmi-gazdasági és természeti környezetünk nem csupán egy leíró jellemzője, de aktív alakítója is létünknek (Soja 2010). A környezet észlelése lokális, helyhez kötött, így a környezeti problémák gyakran helyileg jelentkeznek, a helyieket érintik. A lokális problémák összessége viszont regionális és globális folyamatokat eredményez. Ráadásul a létező, kialakuló és újonnan megjelenő környezeti kockázatok száma folyamatosan nő, és ezzel egy időben a társadalom kockázatérzékelése is változik (Beck 2003). A környezetet Erintö viselked&sünkkel fenntartunk &s felerösitünk olyan folyamatokat, melyek egyenlötlen, igazsägtalan helyzeteket okoznak. Ennek egyik leggyakrabban említett példája a környezet áruvá válása (kommodifikációja), privatizációja és termékként való értelmezése kapcsán kerül elő (Eden 2009; Boros 2010). Ezen megközelítés szerint a környezet értéke a profit
