Oldal 192 [192]
OCR
190 Pirisi GÁBOR Magyarország és Lengyelország 2,6—2,7590-ot, a termékenységi ráta mégis mindhárom országban 1,5 körül alakul (és ebből már az is kiderül, hogy a vallás befolyásoló ereje sem olyan nagy, mint általában gondolnánk, hiszen a lengyel népesség vallásossága minden ismert felmérés szerint lényegesen intenzívebb, mint a magyaré) (Inglot 2020). A túlnépesedés szempontjából természetesen a korlátozó népesedéspolitikáknak van jelentősebb szerepe. Itt megint csak ketté kell választani a demokratikusan is bevezethető gyakorlatokat a nyílt önkényuralmi rendszerekre jellemző eszközöktől. A demokráciák eszköztára a közvetlen beavatkozásra viszonylag korlátozott: felvilágosító programok, a családtervezési eszközök elérhetősége, degresszív támogatási politikák jöhetnek szóba ebben a körben. A közvetett eszközök, mindenekelőtt a lányok iskolába járásának kiterjesztése (terben &s idöben), kisebb létszámú családmodellek idealizálása összességében hosszabb távon hatékonynak tűnnek (Eager 2017; Hartmann 1987). Még alapvetően demokratikus országok is nyúlnak néha sötét eszközökhöz: Indiában az 1970-es évek közepén az alkotmányos jogok egy részének felfüggesztése mellett milliókat, elsősorban szegény, , kaszton kívüli" férfiakat vetettek alá kényszer-sterilizációs eljárásoknak (Connelly 2006). A leghíresebb korlátozó népesedéspolitika természetesen Kínában valósult meg. A Népköztársaságban 1970-től igyekeztek kontroll alá vonni a népesedést, hiszen az alacsony fejlettségű és borzalmasan autark gazdaság képtelen volt az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek termelése kapcsán lépést tartani a népességrobbanással (és mellette fenntartani a sajátos kommunista modernizáció beruhazasigényét). Az addigi eredményekkel való elégedetlenség 1980-ban drasztikus intézkedésekre, egy általános egyke-politika bevezetésére sarkallta a kínai pártvezetést (Scharping 2013). Az egy család — egy gyerek szabály (amely alól azért később engedtek kivételeket) lenyegében 2015-ig fennmaradt, mik6zben a termékenységi ráta 2,74-ről 1,60-ra mérséklődött. 2020-ban már 1,28-as értékkel szinte sereghajtóvá vált az ország, így 2021-ben minden korlátozást eltöröltek. A program értékelése rettenetesen ellentmondásos. Lényegében a valaha volt legnagyobb léptékű beavatkozásnak tekinthetjük a társadalmak fejlődésébe (social engienering). Rengeteg szenvedést hozott az érintett generációkra, a személyes tragédiák sora kimeríthetetlen. Hosszabb távon legalább két maradandó hatást feltételezhetünk: a hirtelen vészfékezés berogyasztotta a kínai korpiramis alapjait: fellép a ,4-2-1" probléma, amelyben ma már kétgenerációnyi következetes egykézés után egyetlen unokának kellene gondoskodnia négy nagyszülőről egy olyan társadalomban, amelyben az idősek tisztelete nagyon fontos szervező elem. Ez a ,kemény leszállás" végső soron azt fogja eredményezni, hogy a termékenységi ráta alacsonyabb pályán fog haladni, mint az ország fő vetélytársainál, és ez már középtávon is alááshatja a gazdasági növekedés kínai modelljének alapjait (Feng et al. 20129. A másik probléma jól ismert más, korlátozó népességpolitikát folytató, hagyományos társadalmak kapcsán is, ez pedig a nemi arányok felborulása. Az az egyetlen gyerek, az legyen fiú, hogy vigye tovább
