Seite 188 [188]
OCR
186 PIRISI GÁBOR inkább kevesebb, mint több sikerrel, szintén központi kérdésként kezeli a népesség fenntartható növekedését (Elliott 2013; World Commission on Environment and Development, 1987). Az elmúlt évtizedekben a globális problémák között a hangsúly némileg eltolódott: ma már nem annyira az erőforrások elfogyásától félünk, mint inkább a felhasználásuk következményei miatt aggódunk. A fókuszba a globális klímaválság került, amelynek kiváltó okai között, immár bátran állítható, első helyre került az emberi tevékenység, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, másodsorban az intenzív mezőgazdasági termelés bizonyos közvetlen és közvetett hatásai. A túlnépesedés problémája ehhez képest némileg háttérbe szorult (bizonyos szempontból, mint látni fogjuk, jogosan), de nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az erőforrások iránti igény forrása éppenséggel az óriásira duzzadt földi népesség. (Az élelmezés kérdéseit járja körbe kötetünkben Mihály Melinda és Mendly Dorottya írása.) A népesség számának növekedése a Földön Egy adott terület népességszámának alakulását alapvetően két tényező, a természetes szaporodás és a vándorlási különbözet (ki- és bevándorlások egyenlege) határozza meg. Mivel utóbbi — optimális esetben — Földünk egészére vonatkoztatva nulla, a világnépesség alakulásában a természetes szaporodás az egyedüli meghatározó elem (természetesen az egyes régiók, országok esetében a migráció nagyon fontos tényező). Ennek két összetevője van, az élveszületések, illetve a halálozások száma; e két mutató különbsége alapján beszélhetünk természetes szaporodásról vagy adott esetben természetes fogyásról. Mind az élveszületések, mind a halálozások számát a lakosság számához viszonyítva szokták megadni, általában ezrelékben - ritkábban százalékban -— kifejezve. Mindkét mutató alakulása számos összetevő függvénye, amelyek között természeti tényezők ugyanúgy szerepelhetnek, mint társadalmi, politikai vagy gazdasági befolyásolók. Noha sokszor katasztrófák vagy a társadalmat érintő drasztikus sokkhatások nyomán viszonylag rövid távon is képesek jelentősen megváltozni, mégis alapvetően olyan mutatókról van szó, amelyek lassan változnak, jellemzően évtizedes távlatban. A születési ráta értékét tisztán matematikailag két tényező határozza meg: a termékenységi ráta (amely az egy szülőképes korú nőre jutó gyermekek számát mutatja meg, végső soron a nők , szülési hajlandóságát" vagy , szülési valószínűségét"), valamint a szülőképes korú nők száma, aránya a társadalmon belül. Előbbi demográfiai szempontból fontosabb mutató, mintegy előre jelzi a jövendő folyamatokat, hiszen lehet, hogy egy országnak ma még pozitív a természetes szaporodása (mert magasabb termékenység mellett több gyerek született, akik közül éppen most sokan vannak szülőképes korban), de ha a termékenységi ráta egy meghatározott szint (egy fejlett országban általában 2,1) alá esik, a népességszám-változás hamarosan negatív előjelű lesz.
