Page 180 [180]
OCR
178 TAKÁCS-SÁNTA ANDRÁS E megközelítés alighanem legfőbb hátulütője, hogy igazából csak kisebb létszámú közösségekben működik. Bizonyos méret (legfeljebb egy-két ezer fő) fölött ugyanis a közösség tagjai már nem ismerhetnek személyesen mindenkit, így a bizalom mértéke gyengül a közösség tagjai között. Pedig az együttműködéshez elengedhetetlen a bizalom, annak hiányában ugyanis az egyének a kooperáció helyett egyre inkább a versengést részesítik előnyben: az egyén (vagy egy szűkebb csopor0 érdeke a közérdek fölé kerül. Ezzel szoros összefüggésben a csoportméret növekedésével gyöngül a csoport közösségérzete. A globális környezeti problémák által érintett csoportnak (vagyis a világon élő összes embernek) például aligha van bármiféle közösségérzete, számunkra ismeretlen emberekkel ugyanis csak igen ritkán érezzük egy közösségbe tartozónak magunkat. Ráadásul a kimondottan kis léptékű környezeti problémák által érintett kis létszámú csoportok esetében is egyre kevésbé beszélhetünk közösségérzetről, hiszen már csak az emberek egyre növekvő mobilitása, illetve a fokozódó társadalmi atomizálódás miatt is egyre kevésbé léteznek stabil és koherens emberi közösségek a világban. Továbbá még ha meg is van a közösségérzet, a megközelítés leginkább akkor működőképes, ha az adott csoport nagyrészt az általa lakott terület természeti forrásait használja (ez az állapot a gazdaság egyre fokozódó globalizálódásával egyre ritkább); valamint a forráshasználat költségei (például a szennyezések és hulladékok) is döntően a csoport tagjait terhelik, ami szintúgy nem általános eset. A fentieken túl a szabályok megalkotását nehezítheti, sőt megakadályozhatja az is, ha a közösség tagjainak túl sok idejét, energiáját emészti föl az egymás közötti kommunikáció és a szabályalkotás — ami a csoportméret növekedésével egyre valószínűbb (Ostrom 2008; 2009). Ismeretterjesztés (attitűdök megváltoztatása és informálás a cselekvési lehetőségekről) Érzékelve a legelő minőségének romlását, az egyik gazda szenvedélyes felvilágosító kampányba kezdett társai körében. Érzékletesen világította meg számukra a túllegeltetés problémáját, és fölhívta a figyelmiiket arra, hogy ha nem vezetnek be gyökeres változtatásokat, tragikus sors vár rájuk. Ám nemcsak a problémákat vázolta föl, hanem egy megoldási lehetőséget is: ha mindnyájan legfeljebb két tehenet tartanának, minden bizonnyal el lehetne kerülni a tragédiát. Néhány társát hamar meggyőzte, így onnantól kezdve már együtt igyekeztek hatni a többiekre. Noha pár anyagiasabb embert sehogy sem sikerült meggyőznitik arról, hogy két tehén elegendő, arra mindenkit rávettek, hogy legalább ne növelje tovább a tehenei számát, és ez elég volt a tragédia elkerüléséhez. Bár szinte mindnyájuk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik még hosszű nemzedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak. az erdők — védelme érdekében kötelező érvényű szabályokat alkottak, tiltásokat rendeltek el (Imreh 1973; 1993; Id. még Gelleny-Margöczi 2016).
