Page 180 [180]
178 TAKÁCS-SÁNTA ANDRÁS
E megközelítés alighanem legfőbb hátulütője, hogy igazából csak kisebb
létszámú közösségekben működik. Bizonyos méret (legfeljebb egy-két ezer fő)
fölött ugyanis a közösség tagjai már nem ismerhetnek személyesen mindenkit,
így a bizalom mértéke gyengül a közösség tagjai között. Pedig az együttműkö¬
déshez elengedhetetlen a bizalom, annak hiányában ugyanis az egyének a koope¬
ráció helyett egyre inkább a versengést részesítik előnyben: az egyén (vagy egy
szűkebb csopor0 érdeke a közérdek fölé kerül. Ezzel szoros összefüggésben a
csoportméret növekedésével gyöngül a csoport közösségérzete. A globális kör¬
nyezeti problémák által érintett csoportnak (vagyis a világon élő összes ember¬
nek) például aligha van bármiféle közösségérzete, számunkra ismeretlen embe¬
rekkel ugyanis csak igen ritkán érezzük egy közösségbe tartozónak magunkat.
Ráadásul a kimondottan kis léptékű környezeti problémák által érintett kis
létszámú csoportok esetében is egyre kevésbé beszélhetünk közösségérzetről,
hiszen már csak az emberek egyre növekvő mobilitása, illetve a fokozódó társadalmi
atomizálódás miatt is egyre kevésbé léteznek stabil és koherens emberi közösségek
a világban. Továbbá még ha meg is van a közösségérzet, a megközelítés leginkább
akkor működőképes, ha az adott csoport nagyrészt az általa lakott terület természeti
forrásait használja (ez az állapot a gazdaság egyre fokozódó globalizálódásával
egyre ritkább); valamint a forráshasználat költségei (például a szennyezések és
hulladékok) is döntően a csoport tagjait terhelik, ami szintúgy nem általános eset.
A fentieken túl a szabályok megalkotását nehezítheti, sőt megakadályozhatja
az is, ha a közösség tagjainak túl sok idejét, energiáját emészti föl az egymás
közötti kommunikáció és a szabályalkotás — ami a csoportméret növekedésével
egyre valószínűbb (Ostrom 2008; 2009).
Ismeretterjesztés (attitűdök megváltoztatása
és informálás a cselekvési lehetőségekről)
Érzékelve a legelő minőségének romlását, az egyik gazda szenvedélyes felvilágosító
kampányba kezdett társai körében. Érzékletesen világította meg számukra a túl¬
legeltetés problémáját, és fölhívta a figyelmiiket arra, hogy ha nem vezetnek be
gyökeres változtatásokat, tragikus sors vár rájuk. Ám nemcsak a problémákat
vázolta föl, hanem egy megoldási lehetőséget is: ha mindnyájan legfeljebb két te¬
henet tartanának, minden bizonnyal el lehetne kerülni a tragédiát. Néhány tár¬
sát hamar meggyőzte, így onnantól kezdve már együtt igyekeztek hatni a többiekre.
Noha pár anyagiasabb embert sehogy sem sikerült meggyőznitik arról, hogy
két tehén elegendő, arra mindenkit rávettek, hogy legalább ne növelje tovább
a tehenei számát, és ez elég volt a tragédia elkerüléséhez. Bár szinte mindnyá¬
juk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik még hosszű nem¬
zedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
az erdők — védelme érdekében kötelező érvényű szabályokat alkottak, tiltásokat rendeltek el
(Imreh 1973; 1993; Id. még Gelleny-Margöczi 2016).