Oldal 179 [179]
OCR
A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA ÉS KOMÉDIÁJA 177 (Kisjközösségi, nem kormányzati társadalmi folyamatok Érzékelve a legelő minőségének romlását, néhány hangadó tehéntulajdonos gyűlést szervezett, amelyen az összes gazda részt vett. Ezen megegyeztek egymás között a tehenek maximális számában: kölcsönös egyetértésre jutottak abban, hogy mindegyiktik leg feljebb két állatot hajthat a legelőre. A döntést egyedül az a , gyüttment" gazda nem fogadta el, aki először vett egy második tehenet, ám ő emiatt rövid időn belül annyira népszerűtlenné vált, hogy végül kényszerűen el is költözött a faluból. Noha a gazdáknak sok idejük és energiájuk ráment a legelőhasználat szabályainak kialakítására, betartatására és folyamatos csiszolására, és mindez nem is mindig sikerült tökéletesen, az intézkedések végül sikeresnek bizonyultak. Bár szinte mindnyájuk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik még hosszú nemzedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ebben az esetben emberek (esetleg szervezetek) egy közössége önszerveződő módon egymás között alkot (jellemzően íratlan) szabályokat (normákav), és kölcsönösen betartatják ezeket egymással. A szabályok esetleges megváltoztatását szintúgy közösen végzik. Mindezt anélkül, hogy bármilyen kormányzati szereplő is részt venne a folyamatban. Ilyenkor a közösség tagjai több okból is hajlamosak lesznek a normakövető viselkedésre. Egyrészt azért, mert kölcsönösen figyelik egymást, és így a közösség részéről nyomás nehezedik rájuk a szabályok betartására; illetve félnek a szabályok megszegése miatt őket fenyegető büntetéstől. Másrészt azért, mert érdekükben áll, hogy jó hírnevük legyen, mivel ennek révén könnyebben kapnak segítséget a közösség tagjaitól, amikor arra rászorulnak (Milinski et al. 2002; Rockenbach—Milinski 2006; Wedekind—Milinski 2000). Harmadrészt azért, mert a közösség tagjai kölcsönösen becsülik egymást, felelősséget viselnek egymásért, illetve a közösségért — vagyis ha van közösség, nagyobb eséllyel jelenik meg a morális elkötelezettség is a másikkal szemben (McCay-Jentoft 2010). Negyedrészt pedig azért, mert az emberek rendszerint szívesebben és nagyobb eséllyel követnek (részben) saját maguk alkotta szabályokat, mint olyanokat, amiket felülről erőltettek rájuk. Ily módon versengés helyett hajlamosabbak lesznek az együttműködést választani. Bár nem szükségszerűen lépnek túl a szűken és rövid távon értelmezett önérdekükön, sokszor ez is megtörténik. Mindehhez természetesen az szükségeltetik, hogy a csoport tagjai jól ismerjék egymást, és koherens közösséget alkossanak. A múltban számos valódi legelő és egyéb természeti forrás (pl. erdők, part menti halászterületek stb.) esetében ily módon kerülték el a tragédiát, és hoztak létre hosszú távon fenntartható, nemegyszer mind a mai napig működő forráskezelési rendszereket. ? 3 Jo néhány ilyet ismertet pl. Feeny et al. (1990) és Ostrom et al. (2002). Kárpát-medencei példák is akadnak. A kora újkorban Székelyföldön számos olyan falutörvényt alkottak a faluközösségek, amelyekben tetten érhető az ökológiai gondolkodásmód. A közösségek a közjavak — például
