Oldal 179 [179]
A KÖZLEGELŐK TRAGÉDIÁJA ÉS KOMÉDIÁJA 177
(Kisjközösségi, nem kormányzati társadalmi folyamatok
Érzékelve a legelő minőségének romlását, néhány hangadó tehéntulajdonos
gyűlést szervezett, amelyen az összes gazda részt vett. Ezen megegyeztek egymás
között a tehenek maximális számában: kölcsönös egyetértésre jutottak abban,
hogy mindegyiktik leg feljebb két állatot hajthat a legelőre. A döntést egyedül az
a , gyüttment" gazda nem fogadta el, aki először vett egy második tehenet, ám
ő emiatt rövid időn belül annyira népszerűtlenné vált, hogy végül kényszerűen
el is költözött a faluból.
Noha a gazdáknak sok idejük és energiájuk ráment a legelőhasználat sza¬
bályainak kialakítására, betartatására és folyamatos csiszolására, és mindez
nem is mindig sikerült tökéletesen, az intézkedések végül sikeresnek bizonyultak.
Bár szinte mindnyájuk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik
még hosszú nemzedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Ebben az esetben emberek (esetleg szervezetek) egy közössége önszerveződő
módon egymás között alkot (jellemzően íratlan) szabályokat (normákav), és
kölcsönösen betartatják ezeket egymással. A szabályok esetleges megváltozta¬
tását szintúgy közösen végzik. Mindezt anélkül, hogy bármilyen kormányzati
szereplő is részt venne a folyamatban. Ilyenkor a közösség tagjai több okból is
hajlamosak lesznek a normakövető viselkedésre. Egyrészt azért, mert kölcsönö¬
sen figyelik egymást, és így a közösség részéről nyomás nehezedik rájuk a sza¬
bályok betartására; illetve félnek a szabályok megszegése miatt őket fenyegető
büntetéstől. Másrészt azért, mert érdekükben áll, hogy jó hírnevük legyen, mivel
ennek révén könnyebben kapnak segítséget a közösség tagjaitól, amikor arra
rászorulnak (Milinski et al. 2002; Rockenbach—Milinski 2006; Wedekind—Milinski
2000). Harmadrészt azért, mert a közösség tagjai kölcsönösen becsülik egymást,
felelősséget viselnek egymásért, illetve a közösségért — vagyis ha van közösség,
nagyobb eséllyel jelenik meg a morális elkötelezettség is a másikkal szemben
(McCay-Jentoft 2010). Negyedrészt pedig azért, mert az emberek rendszerint
szívesebben és nagyobb eséllyel követnek (részben) saját maguk alkotta szabá¬
lyokat, mint olyanokat, amiket felülről erőltettek rájuk.
Ily módon versengés helyett hajlamosabbak lesznek az együttműködést vá¬
lasztani. Bár nem szükségszerűen lépnek túl a szűken és rövid távon értelmezett
önérdekükön, sokszor ez is megtörténik. Mindehhez természetesen az szüksé¬
geltetik, hogy a csoport tagjai jól ismerjék egymást, és koherens közösséget al¬
kossanak. A múltban számos valódi legelő és egyéb természeti forrás (pl. erdők,
part menti halászterületek stb.) esetében ily módon kerülték el a tragédiát, és
hoztak létre hosszú távon fenntartható, nemegyszer mind a mai napig működő
forráskezelési rendszereket. ?
3 Jo néhány ilyet ismertet pl. Feeny et al. (1990) és Ostrom et al. (2002). Kárpát-medencei példák
is akadnak. A kora újkorban Székelyföldön számos olyan falutörvényt alkottak a faluközösségek,
amelyekben tetten érhető az ökológiai gondolkodásmód. A közösségek a közjavak — például