Seite 178 [178]
OCR
176 TAKACS-SANTA ANDRAS Noha kezdetben sokan zúgolódtak ellenük, és megpróbálták kijátszani őket (ami olykor sikerült is), az intézkedések végül sikeresnek bizonyultak. Bár szinte mindnyájuk anyagi jóléte jelentősen csökkent, a gazdák és családjaik még hoszszű nemzedékeken át boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A különféle kormányzati rendszerek — akár települési, akár állami, akár nemzetek feletti (pl. európai uniós) szinten — törvényeket, szabályozásokat, illetve ösztönzőket alkothatnak annak érdekében, hogy (1) megakadályozzák az egyének, csoportok és szervezetek bizonyos környezetileg káros tevékenységeit, valamint hogy Ő) bizonyos környezetkímélő tevékenységekre ösztönözzék őket. Manapság szerte a világban számtalan, a kormányzati rendszerek által alkotott intézmény: törvény, szabályozás és ösztönző igyekszik előmozdítani az ökológiai fenntarthatóságot. E kormányzati intézkedések meghatározó jellemzője, hogy úgy igyekeznek rávenni az egyéneket (csoportokat, szervezeteken a köz érdekét szolgáló környezetkímélő viselkedésre, hogy azt számukra is a leginkább előnyös viselkedési alternatívává teszik (pénzügyi vagy egyéb szempontból]. Vagyis a környezetkímélő alternatíva összhangban lesz a szűken és rövid távon értelmezett önérdekükkel (vegyük észre, hogy a tanmese tragikus változatában szereplő gazdák is ezt követik, semmiféle altruizmus nem jellemzi őkeD. Például a gyárkéményekre szűrőberendezést fölszerelő vállalat adókedvezményt kap, az ezt elmulasztó ellenben büntetést fizet. E módszerrel tehát elvileg mindenféle környezettudatosság hiányában is elérhető a környezetkímélő viselkedés. Valószínűleg nem kis mértékben éppen ezért ez talán a legnépszerűbb megközelítés a négy közül ma a világban. Alapvetően három nehézség jelentkezik e megközelítés esetében. Egyrészt egy nem belső indíttatásból, hanem pusztán efféle külső kényszerekből fakadó környezetkímélő viselkedés demokratikus társadalmakban (márpedig legalábbis a centrum-országok társadalmai jelenleg ilyenek) nagy eséllyel nem lesz tartós, mivel az emberek szándékosan megszüntethetik a kényszereket. (Például a szigorú környezetvédelmi törvényeket hozó, környezetileg érzékeny politikai elitet egyszerűen leváltják a következő választáson.) Másrészt természetesen nem elég a törvények megléte, azokat be is kell tartani, ami nagyon gyakran ütközik nehézségekbe. Eleve problémát jelenthet már az is, hogy a törvények maradéktalan betartatásához a kormányzatoknak túl sok ellenőrző szervezetet kellene felállítani, illetve működtetni. Továbbá erős lobbik képesek korrumpálni a törvények betar(tatása fölött őrködőket. Harmadrészt a kormányzatok -— különösen a nagyobb térléptékben működők - gyakran nem kellően informáltak ahhoz, hogy megfelelő törvényeket, szabályozókat, ösztönzőket alkossanak. Az információhiányból fakadóan egy jó szándékú kormányzati döntés is terelheti rossz irányba a folyamatokat.
