Page 158 [158]
OCR
156 VARGA ANNA alakított ki, és tart fenn az égetés tudatos alkalmazásával (Anderson 2005: 1—4). A trópusi esőerdős tájak kapcsán szintén kiderült, hogy különösen a folyómenti tájrészletek fajgazdagságához az őslakosok tevékenysége is jelentős mértékben hozzájárult, például Mexikóban a helyi közösségek több funkcióval bíró erdő- és kertvälté gazdälkodäst hoztak létre (Heckenberger et al. 2003; Toledo et al. 2003). Ezeket a tájakat, ahol az egykori vagy jelenlegi emberi tevékenység határozza meg a természet állapotát, a kultúrtáj kategóriába sorolják (Plieninger-Bieling 2012). 1. kép. Egy újjáélesztett bakonyi fáslegelő. Zöldág Lovasudvar, Eperjes-hegy, Olaszfalu. Fotó: Varga Anna, 2017 A kultúrtájak legismertebb elemei közé tartoznak például a fás és fátlan legelők, kaszálórétek, hagyományos gyümölcsösök és szőlők, illetve a trópusi erdei kertek, a boreális övi áfonyarétek (R. Várkonyi 2000; Brown et al. 2005; Hartel— Plieninger 2015). Európa természetes növényzettel és élővilággal bíró tájai is szinte kivétel nélkül a kultúrtáj kategóriába tartoznak (Europe 2000; Solymosi 2011; Konkoly et al. 2021. Az Európai Unió területének mindösszesen 5%-a nem állt vagy áll semmiféle közvetlen emberi hatás alatt, azaz kizárólag környezeti tényezők befolyásolják (Agnoletti-Rotherham 2015). A Natura 2000-es természetvédelmi területek kijelölését meghatározó jelölőélőhely-típusokra vonatkozóan kimutatták (Halada et al. 2011), hogy a 231 típusból 63 típus biodiverzitásának (természeti sokféleségének) megőrzése valamilyen mezőgazdálkodási tevékenységtől függ, elsősorban a legeltetéstől és a kaszálástól, mint például az európai száraz fenyérek és csarabosok (4030) vagy a síksági pannon löszsztyepp
