Page 133 [133]
KÖRNYEZET, ANTROPOLÓGIA 131
lített mozgalmak, társadalmi jelenségek is tudományunk terepét képezik. Ennek
köszönhetően olyan új irányzatok jelentek meg az antropológián belül, mint az
environmentalista antropológia, a mozgalmi ökológia, a politikai ökológia és
így tovább.
Ökológiai antropológia, környezeti antropológia
Az ökológiai antropológia és a környezeti antropológia elválasztása nem egysé¬
ges a szakirodalomban: van, aki a kettőt egyként kezeli, mások szétválasztják
őket, netán az ökológiai antropológia alrészeként tekintik a környezeti antropo¬
lógiát (Borsos 2004; Little 1999).
A megkülönböztetesre voksolök az ökolögiai antropolögiära úgy tekintenek,
mint aminek továbbra is az a célja, hogy egyetlen magyarázati rendszerbe illesz¬
sze a társadalmi és természeti jelenségeket; beépíti a rokon tudományok (régészet,
biológia, nyelvészet, történettudomány) módszertanát és eredményeit; új témá¬
kat integrál (globalizáció és újkolonializmus, ökokolonizáció, környezeti rasz¬
szizmus és emberi jogok, biodiverzitás és kulturális diverzitás, ökológiai tuda¬
tosság kérdései, erőforrások elosztása és így tovább) (Borsos 2004: 67-68).
A környezeti antropológiára ez a megközelítés alkalmazott tudományként
tekint, ami az ökológiai antropológiai tudást a gyakorlatban is felhasználja: , a
helyi és globális környezeti problémák megoldását igyekszik elősegíteni az ant¬
ropológia elméleteinek és módszereinek felhasználásával" (Townsend 2000: 106;
idézi Borsos 2004: 71. A környezeti antropológiát Conrad Kottak , új ökológiai
antropológia" névvel illeti, utalva arra, hogy az antropológiának újra kell gon¬
dolnia önmagát, hiszen — köszönhetően a népességnövekedésnek, illetve az
emberek, a kereskedelem, a szervezetek és az információ transznacionális áram¬
lásának — nincsenek többé territoriális csoportok, akik csak egyetlen konkrét
ökoszisztémával vannak kapcsolatban. Ugyanígy az antropológusoknak figyel¬
met kell fordítaniuk azokra a külső szervezetekre és erőkre is (például kormá¬
nyokra, civilszervezetekre, vállalkozásokra), amelyek ma már szerte a világon
igényt tartanak a helyi és regionális ökoszisztémákra. A környezeti antropológi¬
ának tehát az új vizsgálati egység és szemlélet megtalálása mellett ötvöznie kell
az elméletet a politikai tudatossággal és politikai aggályokkal (Kottak 1999:
25-26). Hasonlóképpen érvel Carole Crumley is, amikor azt mondja, hogy nem
véletlenül 1996-ban jött létre az Anthropology and Environment Section az Ame¬
rican Anthropological Association (AAA) keretein belül: ekkor már egyre nyil¬
vánvalóbbá váltak a környezeti problémák, az olyan extrém példák, mint az El
Niño és ezek mind gyakoribbá válása világossá tették, hogy nagy a baj. A szek¬
ugyan, de számon kérhetik, ráerőltethetik saját modelljeiket és az ezen alapuló elképzeléseiket
más csoportokra. A kisebb, lokális csoportok és a fent említett szakpolitikát létrehozók között
általában komoly hatalmi pozícióbeli különbség van, és a lokális tudás és érdek eltűnik ebben
a folyamatban. Erre később, az antropológia szerepénél még visszatérünk.